SOMFAI LÁSZLÓ főkönyvelő élettörténete
Telefonon keresett meg néhány hónapja Somfai László, a Váralja Tsz. volt főkönyvelője, hogy szeretne velem beszélni. Átszaladtam Bakonyszentlászlóra, ahol a lenti dedikációval ellátott könyvvel lepett meg. Laci bácsi főkönyvelősége idején külön rituálé volt az állattenyészők hó végi elszámolásának leadása. Összekészítettük az anyagot, kimosakodtunk az állattenyésztők napi mocskából, felvettük jobbik ruhánkat, és mentünk elszámolni. Így aztán a régi jó kapcsolat okán is szívesen vettem kezembe ezt a művet, ami ráadásul életem egy darabját is számba veszi. Így kezdődik:
1. Gyermek, - és ifjúsági éveim Budapesten: 1925-1945 Budapesten, 1925. március 26.-án születtem III. kerület Perc u 1. sz. alatt, egy földszintes ”falusi” házban, mely a Goldberger textilgyár közvetlen szomszédságában volt. Szüleimnek ötödik gyermeke voltam, a legkisebb. Édesapámat Steidl Rudolfnak hívták (1. kép). 1895. évben, Brassóban született Eberhardt Károly és Máthé Apollónia házasságából. Az édesanyja korai halála miatt, édesapámat Steidl János rozsnyói csizmadia mester és vásározó kereskedő örökbe fogadta és felnevelte. A cipészmesterséget kitanulta nevelőapjánál, akinél később segédként dolgozott, majd mestervizsgát tett. Az első világháborúban a cs. és kir. 32-s gyalogezredben szolgált és őrvezetői rangot ért el. Az olasz fronton harcolt. Kétszer sebesült, melyekből felgyógyult.
1918-ban vette feleségül édesanyámat, akinek leánykori neve: Kronenfeld Margit Magdolna. 1891. évben született. Kronenfeld nagyapám Hollandiában született, onnan jött Magyarországra és az óbudai hajógyárban hajóépítő ácsként dolgozott. A Kronenfeld név eredetileg Groeneweld volt és csak később, a könnyebb kiejtés miatt változott.
Anyai nagyanyámat Jagoschütz Magdolnának hívták. Óbudai németajkú korcsmáros család gyermeke volt. Édesanyámnak egy nővérét ismertem, a Mili nénit, de volt egy öccse is, a Rudi bácsi, aki Szudéta-német területen nősült meg. 1940-ben visszajött Magyarországra feleségével és leányával. Vili nevű fia Németországban maradt. Mili néni leánya az Angéla néni volt, /keresztanyám/ akinek három gyermeke született: Rezső, Angéla /Mutti/, és Manyi /Papp Lászlóné/. Rezső és Manyi gyermekkorukban felváltva sok éven keresztül nálunk laktak. Szüleim nevelték őket. Szüleim öt gyermeke közül az első és negyedik testvérem meghaltak rövid idővel a születésük után. Béla bátyám 1920. január 6.-án, Margit nővérem pedig 1921. március 16.-án született (3. kép). Az én születésem után rövidesen elköltöztünk Óbudáról, az akkor még VII. kerületben lévő Benkő u. 1 sz. házba, melyet apai nagyapám épített. Őt azonban sajnos nem ismerhettem meg, mert az 1920-s évek végén Amerikába kivándorolt és hír nem érkezett róla. Az új házba korán költöztünk, mert az nem száradt ki és egészségtelen levegőjű maradt. Újabb költözésre kényszerültünk, de maradtunk a VII. kerületben, melyet Zugló néven ismert a lakosság. A Thököly u. 117. sz. alatti két ötemeletes bérház „A” épületében, egy udvarról nyíló pincehelységet kaptunk lakásnak, melybe az udvarról hét lépcsőn lehetett lemenni. A helység mérete: 14x6 méter volt, beton padozatú. Villany, víz szabályosan bekötve. A helységet egy deszkapalánkkal kettéválasztották. A belső helységben wc volt beépítve, téglafallal elválasztva, szigetelve. Három kisméretű pinceablakon láthattunk ki az udvarra. A bejáratnál lévő első helység elkerített részében volt a műhely, ahol édesapám általában egyedül dolgozott, de volt, amikor 2-3 segédre is szüksége volt. Édesapámat szerették a "kuncsaftok”, mert mindenkihez kedves volt és elbeszélgetett velük. Jól és olcsón dolgozott.
Hat éves voltam, amikor édesapám elvitt a Hermina-úti elemi népiskola első osztályába. Ez 1931-ben volt, a legnagyobb gazdasági válságban. Emlékezetem szerint nagy szegénységben éltünk, de vesztett háború után a kisemberek számára az nem is lehetett másként.
Még a polgári iskola első osztályába jártam, amikor Béla bátyám elvitt az Angol u. 26. sz. alatti cserkészotthonba. Ott nagyon jól éreztem magam és kértem is a felvételemet, kezdődhetett a következő szép időszakom. 11 éves koromban kiscserkésznek /apródnak/ felvettek, ami által a 309. sz. ASSISI SZT FERENC cserkészcsapat tagja lettem. 1937. évben zöldnyakkendős cserkészként, a tíz cserkésztörvény megtartására tettem fogadalmat és ezért ünnepélyes keretek között cserkésznek felavattak. Játékosan sok mindenre megtanítottak. Életre neveltek.
Földműves-szövetkezetek szervezése Emlékezetem szerint az Andrássy úton egy padon üldögéltem, amikor egy ismerősöm észrevett és üdvözölt. Beszélgettünk. Panaszkodtam, hogy nincs munkahelyem. Elmondtam, hogy a közelmúltban egy kicsit megismertem a vidéket gyümölcsfelvásárlás közben. Az ismerősöm javasolta, hogy keressem fel a Kisgazda Párt Semmelweis utcai központjában egy barátját, aki biztosan tud segíteni, a jövőt illetően tanácsot adni. Elmentem a javasolt Kisgazda Párt Központba, ahol valóban adtak egy jó tanácsot: menjek el a Földművelésügyi Minisztériumba, mert tanfolyamok indulnak, és azok sikeres elvégzésével megbízást lehet kapni munkavégzésre. A minisztériumban megkerestem a javasolt személyt, aki tájékoztatott, hogy a közeljövőben indul egy előadás sorozat, melynek tanfolyam jellege van. Az előadók Veres Péter és Erdei Ferenc népi írók lesznek. Az előadók elsősorban a földreform során földhözjuttatott zsellérek, cselédek, kisparasztok nehéz sorsát fogják ismertetni és elmondják a jobb jövő lehetséges útjait. Nagyon tetszett a tájékoztatás és jelentkeztem hallgatónak. Az előadás sorozat október elején kezdődött és négy hétig tartott. Tizenkét alkalommal ismerhettük meg az előadóktól a vidéki élet nehézségeit és az életkörülmények megjavításának lehetőségeit. Részletes tájékoztatást kaptunk a miniszteri rendeletről, melynek alapján a földreform során gazdátlanul maradt épületek, gazdasági felszerelések, gépek az újonnan alakuló földműves-szövetkezetek tulajdonába mennek át. A szövetkezetek a jogszabály szerint alakulhatnak, üzletrész jegyzéssel alapszabály elfogadásával, igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok választásával. Beszerzési, értékesítési, géphasználati, őstermelői csoportokat alakíthatnak csoportvezető választásával. Az előadás sorozatot 24 személy hallgatta végig, akik közül 15 fő vállalkozott vidéki munkára, vagyis arra, hogy szövetkezet szervezési munkát fog végezni. A minisztériumi elbeszélgetéskor én Veszprém megyei munkát vállaltam. Korábban nem ismertem Veszprémet, csak a háború során a légiriadós jelzések alapján tapasztaltam, hogy Veszprém után rövidesen a főváros fölé érkeztek a bombázók. A Balaton, Bakony, Somló számomra egyébként ismerősnek és tetszetősnek tűnt. Választásom alapján megbízást kaptam megbízólevéllel és ingyenes vasúti utazásra jogosító igazolvánnyal.
A Bakony elsősorban fában gazdag és ezért nekem ezen a területen lesz lehetőségem a jövőben tevékenykedni. Emlékeztem, hogy a szövetkezet szervezéskor Gicen láttam egy használaton kívüli függőlegesen fűrészelő, egyszerre 8-l0 szál deszkát is termelő gattert a volt gépműhely udvarán. Még a szervezés idején Nagy Gábor volt uradalmi gépész -jelenlegi párttitkár- elmondta, hogy a gatter üzemképes és használható is. Október elején felkerestem Gicen Nagy Gábort, aki továbbra is állította, hogy a gatter üzemképes. Kérésemre be is indította azt és jól működött. Megbeszéltem vele és a szövetkezet ügyvezetőjével, Imre Jánossal, hogy a község lakóitól megvásárolom a tulajdonukban lévő fenyőrönköt, amiből a szövetkezet részemre a gatterral fűrészárut termel, bérmunkában. A szövetkezettel való megállapodás előtt Győrben felkerestem Neuwirth épületanyag kereskedőt és fenyő fűrészárut ajánlottam a kereskedésébe. Neuwirth úr személyében ügyes, élelmes kereskedőt láttam, aki megbízott bennem és a szállítandó árura előleget adott. Az előlegből a rönköket megvásároltam, a bérmunka díját kifizettem.
A régebben bezárt „Hangya” boltnak még a berendezése is rendelkezésünkre állt. A kereskedést el lehetett kezdeni, csak egy rugalmas boltvezetőt kellett keresni. Ezt megtaláltam Szelid Pál személyében, aki Győrből teherautóval járt ki Bakonyszentlászlóra tűzifát vásárolni, amit Győrbe szállított eladás céljából. Szelid Pál a háború előtt Győrben egy fűszerüzletben tanult, kereskedősegéd képesítése volt és mivel gyakorlata is volt, elvállalta a bolt vezetését. Jó kedélyű, jó fellépésű, alkalmazkodó fiatalember volt, aki nagy ambícióval kezdte el az új munkáját.
A mérleget a MESZÖV ellenőrzési osztályának is megküldtem. Február elején Horváth Kálmán - aki az ügyvezetői leváltásomat javasolta, - telefonon kért, hogy Zircen keressem meg. Felkerestem. Érdeklődött munkám felől. Tájékoztattam, hogy az nagyon érdekes, csak számomra kevés. Ekkor javasolta, hogy vállaljak vándor-könyvelői feladatot, ami azt jelentette, hogy 5-6 szövetkezet könyvelését kellene végeznem. Javaslatát elfogadtam és vándorkönyvelő lettem. Cseszneken kezdtem. Kerékpárral közlekedtem. Elég nehéz volt az anyagot összegyűjteni, de sikerült. A mérleget innen is beküldtem az ellenőrzési osztályra.
1958. év végén, 1959. elején nagy mozgások voltak a falvakban. A Kormány a termelőszövetkezetek fejlesztését szorgalmazta még rendeletek hozásával is. Az új szövetkezetek alakítása, a már korábban megalakult tsz csoportok felfejlesztése céljából szervező brigádok mentek a városokból a községekbe, agitációs munkára. Eredménnyel jártak, mert sorra alakultak az új termelőszövetkezetek és a már korábban megalakultak növekedtek. A Kormány látta, hogy a szövetkezetek vezetéséhez szakembereket szükséges biztosítani. Rendelettel szabályozta a tsz munkát vállaló szakemberek támogatását.
Bakonyszentlászlón "József Attila" néven működött kis csoportból lett felfejlesztett termelőszövetkezet 1959. elejétől. Elnöknek Hutvágner Tamást, a kis csoport korábbi elnökét választották, aki szakmai segítséget kért a Járási Tanácstól. A Kormányrendelet alapján a járási szervekkel történt megbeszélés után Csala Tibort agronómusnak, személyemet pedig könyvelőnek választott meg a közgyűlés, miután a feladatot elvállaltuk.
Bakonyszentlászlón elkészítettem az fmsz 1962. évi mérlegét, és azt a gazdasági beszámolóval együtt a közgyűlésen ismertettem. A hozzászólások előtti szünetben három cseszneki küldött - akik egyben cseszneki "Váralja”Tsz vezetőségi tagjai is voltak - megkeresett. Beszélgetés közben kértek, hogy másnap Cseszneken, a tsz irodájában keressem meg őket, mert szeretnék, ha elvállalnám a tsz könyvelési munkáját főkönyvelőként. Tudják, hogy Bakonynánán már elvállaltam a feladatokat, de annak ellenére bíznak, hogy Cseszneken is el tudom azt látni. Kértek, hogy vállaljam el náluk is a főkönyvelői munkákat.
A következő napon átmentem Csesznekre. A tsz irodában már vártak rám a következő személyek: Takács Ferenc tsz elnök, Fodor Károly, Kovács Dezsőné vezetőségi tagok, Lukács Ferenc jelenlegi könyvelő, Simon Jánosné pénztáros, Fribiczer Márta adminisztrátor. A vezetőség tájékoztatott, hogy az alakulás óta próbálkoznak jó eredményt elérni, de nem jártak sikerrel, pedig úgy érzik, hogy ahhoz a lehetőségeik megvannak. Elmondták, hogy nagykiterjedésű, szakszerűen művelt volt közbirtokossági erdő van a tsz tulajdonában, négy kőbányát üzemeltetnek, ház és építő követ bányásznak, melyet útépítéshez használnak az Útépítő Vállalatok. Mészégetésre alkalmas követ is bányásznak, amit mészégető kemencékben fával darabos messze kiégetnek. A tájékoztatásból én is láttam a lehetőségeket és nyilatkoztam, hogy amennyiben a Járási és a Megyei Tanács is egyetért az én kettős munkavégzésemmel és a tsz tagság így megválaszt, akkor elvállalom a főkönyvelőséget. A vezetőség ezután eljárt a hivataloknál, a hozzájárulást megszerezték, a tsz tagság is megválasztott és ezért 1963. április 15.-én az új munkáimat elkezdhettem. Az előzőekben leírtak szerint 1963. évben, 38 évesen, megváltam a földműves-szövetkezeti mozgalomtól.
A sors átirányított a mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez, és ott is maradtam 21 éven keresztül egészen a nyugdíjba vonulásomig, 1984. június 30.-ig.
Az újabb lemondás után a Járási Tanács javaslatára a közgyűlés Takács Ferenc zirc kardosréti lakost választotta meg elnöknek. Az új elnök, Takács Ferenc /Feri bácsi/ Vas megyei származású. Korábban Géza-házát, Imre-majort magába foglaló középbirtokot vezette, így volt nagyüzemi gyakorlata. A cseszneki tagok ismerték és kedvelték szókimondásáért és jó szándékáért, jószívűségéért. A tsz agronómusa Nagy László bsztkirályi lakos, mg-i technikus volt. Szorgalmáért kedvelték a tagok. A könyvelési munkát Lukács Ferenc helybeli lakos igyekezett végezni, de nem ment neki és ezért lemondott ezen feladat végzéséről. Pénztáros és munkaegység számfejtő Simon Jánosné volt. Az általános adminisztrátori, majd később leíró könyvelési munkát Fribiczer Márta /férjezett: Dévényi Tiborné/ végezte. Mint korábban már írtam, személyemet a vezetőség javaslata alapján választotta meg a közgyűlés főkönyvelőnek, amit a Járási Tanács elismeri.
A cseszneki tsz-ben sok "univerzális” tag volt, akik a gépi munkáktól kezdve a fafeldolgozásig sok mindenhez értettek. A sok tapasztalatot, gyakorlatot megfelelő irányban, jó, gazdaságosan, keresett termékek gyártásához lehetett hasznosítani. Ebben a munkámban nagy segítségemre voltak a tsz közvetlen vezetői. A gyakorlati munkákból megismerték a tagok szaktudását, tapasztalatát, gyakorlatát. A kezdeti időszak történetéhez tartozik egy Csepel tehergépkocsi vásárlása. Tehergépkocsit abban az időben csak külön kapcsolattal, így szerzett külön kiutalással lehetett szerezni. Ezt a külön kapcsolatot egy tsz tag révén sikerült megtalálnunk Kossá István akkori közlekedési miniszter személyében. Egy, a honvédségtől kivont, leállított Csepel tehergépkocsit kaptunk, melyet felújítottunk és üzembe helyeztünk.
Folytatása következik.
VÉLEMÉNY
ANEKDÓTÁK, VICCEK
Kurvára megy a pénz! - mondogatta apám is, anyám is, csak más-más
hangsúllyal.
Ha éjfélig nem kerülök ágyba, hazamegyek.
Ha a hülyeség virágozna, akkor Te már rég botanikus kert lennél!
Nézem, és azon gondolkodom: kegyed tetszik-e már nekem vagy igyak még!
Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukomvalaki kezét.
A hóesés olyan, mint az új férfi az ágyban.
Nem tudod, meddig tart és hány centis lesz!
Addig röhögtünk a főnök viccén, amíg megértettük, hogy az a mai feladat.
Múlt éjszaka mondtam a barátnőmnek, mennyire szeretem, erre azt mondta, biztos már megint részeg vagy!
Amikor kérdeztem, miből gondolja, azt mondta:
"Mert én az apád vagyok!"
A nőkkel úgy vagyok, mint az elefántokkal.
Szívesen megnézem őket, de otthon nem tartanék egyet sem.
A második milliót már becsületesen is meg lehet keresni.
Ha meg akarsz tudni magadról valamit - ráadásul ízes részletességgel -, csakmondd azt a feleségednek, hogy kövér.
Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg.
Amikor legutóbb szeretkezni próbáltunk a feleségemmel, de semmi jó nem sült ki belőle, megkérdeztem:
- Mi a baj, te sem tudsz senkire gondolni?
Utálom, amikor valaki megkérdezi, hogy mennyi az idő, és közben a csuklójára
mutat. Én tudom, hogy hol hordom az órám! Vajon ő mit szólna, ha a farkamra mutatnék, amikor megkérdezem, hogy hol a WC?
A szőke panaszkodik a barna barátnőjének:
- Butaságot mondtál, mert lefeküdtem mindenkivel a cégnél, megkefélt
mindenki az utcából, végigment rajtam egy egész hokicsapat, de alig fogytam pár dekát!
Mire a barátnő:
- Még egyszer mondom: TÚRÓKÚRA és nem KÚRÓTÚRA!
Nyuszika találkozik a kígyóval.
- Te kígyó, ne haragudj már, hogy a múltkor cikiztelek a lábad miatt!
- Jó, semmi gond.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Akkor kezet rá!
A Rákóczi téri prosti leszólít egy pasast:
- Szép szőke hercegem, gyere, játsszunk töltött cigarettát!
- Az mit jelent?
- Én adom a hüvelyt, te meg a dohányt...
A tengerparton napozik egy házaspár. Az asszony észreveszi, hogy a férje
minden arra járó csinos lány után forgatja a fejét. A nő nem hagyja ezt szó nélkül:
- Drágám, velem jöttél nyaralni, ugye?
- Persze! De attól még, hogy diétázom, megnézhetem az étlapot!
- Elegem van belőle, hogy örökké csak válogatsz! - szidja az asszony a
férjét. - Hétfőn kifejezetten ízlett a kelkáposzta főzelék, kedden is
jólesett, szerdán is szívesen megetted, csütörtökön sem szóltál rá semmit, most meg azt mondod, hogy ehetetlen?!
- Hagyott már el téged valaha a feleséged?
- Fenéket, folyton csak ígérgeti!
Egy fiatal pár nászútra érkezik egy hotelbe. A fiatal feleség elég
kényelmetlenül érzi magát a bőrében, ezért azt kéri a férjétől:
- Drágám, mi lenne, ha úgy viselkednénk, mintha már régóta házasok lennénk?
- Rendben - mondja a férj -, akkor te viszed a bőröndöket.
A végletekig zsugori uzsorás elmegy a koporsókészítőhöz. A tulajdonos
ajánlgatja a koporsókat:
- Tessék parancsolni, itt egy fekete lakk-koporsó cirádákkal, aranyozott
betűkkel a halott nevével, csak 30 000 forint.
- Nem lehetne valami egyszerűbbet? - mondja az uzsorás. - Nem olyan nagy a mi halottunk.
- Akkor itt van egy matt fekete, kevés cirádával, ezüst betűkkel a halott
nevével, 20 000 forintért.
- Nem lehetne valami egyszerűbbet, nem olyan nagy a mi halottunk - alkudozik tovább a vén zsugori.
- Akkor itt van egy gyalult deszkakoporsó ciráda nélkül, a halott nevével,
csak 10 000 forint.
- Nem lehetne valami még egyszerűbbet? Nem olyan nagy a mi halottunk.
- De uram, mégis kije magának a halott?
- Az anyósom.
- De kedves uram, hát miért nem ezzel kezdte? Hozza be az anyósát, és szögelünk rá négy fogantyút.
- Milyen valójában a házasság?
- Olyan, mint egy sivatagi délibáb. A távolban paloták, pálmák, tevék látszanak. Aztán mikor közelebb érsz, akkor eltűnik a palota, a pálmák, és kettesben maradsz a tevével.
Aki mindezt összehordta: Farkas Árpád