K ö z é l e t

A BAKONYSZENTKIRÁLYI KÖZÉLET LAPJA

Bevezető helyett:

SZEMELVÉNYEK

 

Hűség a Bakonyhoz című kiadványt Huszár Zoltán vezette szövetkezet jelentette meg, Turai Lajos írta. Ebből idézem a következő részt:                                                                                               

 A kiegyensúlyozott előrehaladás évei

Az 1974. január 1-jén bekövetkezett egyesülést követő két esztendőben, tehát a IV. ötéves terv végére a négy község - Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály, Csesznek és Dudar - határában gazdálkodó Váralja Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben kialakult a kedvezőtlen domborzati adottságoknak megfelelő termelésszerkezet. Erőteljesen fejlődtek az alaptevékenységhez tartozó olyan ágazatok - fafeldolgozás, kőfejtés, kőtermék-előállítás -, amelyek képesek a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges jövedelmet megtermelni. Ennek a "külső" segítségnek - amit egyéb tevékenységi körök jövedelme még kiegészített - volt köszönhető, hogy a gazdaság növénytermesztése és állattenyésztése folyamatosan jobb körülmények közé jutott, így árbevételeiket évről évre fokozni tudták.

A növénytermesztésben az árbevétel emelkedése a szántóterület csökkenése mellett valósult meg. A meredek

Domboldali területeket gyepesítették és ezzel egyidejűleg növelték a táblanagyságokat. A mély fekvésű részek

és a talajvizes szántók helyére85 ha cellulóznyár került. Nagyarányú melioráció és a műtrágya adagok növelése

mellett kialakult egy olyan vetésszerkezet, amelyigazodott az adottságokhoz és megfelelő nyereséget is hozott.

A növényeket így már tömbösítve tudták termelni. Az 1975. évi vetésterület: búza 620 ha, rozs 76 ha, tavaszi árpa

72 ha, kukorica 115 ha, repce 250 ha, rostlen 246 ha, szálastakarmányok 610 ha.

Kisebb eltérésekkel ezek az arányok maradtak a következő években is a termesztett növények között.

A szövetkezet állattenyésztése a szakosodás révén ugyancsak leegyszerűsödött, teljesen eltűnt a sertés és a juh. Kizárólag szarvasmarha tenyésztéssel és csirkehizlalással foglalkoztak. Bár a legtöbb beruházás a szarvas- marha-tenyésztés feltételeinek a javítását volt hivatva elősegíteni a szövetkezetben - a bakonyszentkirályi és dudari telepeket ezekben az években
alakították ki - a növekvő szarvasmarhalétszám ellenére az ágazat szinte végig jövedelmezőségi gondokkal küzdött. A marhahizlalást a magas önköltségek, a tehenészetet a tej termelés alacsony színvonala sújtotta
elsősorban.

A IV. ötéves tervidőszak végén érett meg a húshasznú tehenészet létrehozásának gondolata és hozzá is kezdtek a feltételek kialakításához. Váltakozó sikerrel folyt a tsz-ben a csirke hizlalás is, de nyeresége kevés és bizonytalan volt. Ez inkább a külső körülmények hatására alakult így.

Sikerült viszont a hagyományos mezőgazdasági ágazatokat egy jó közepes színvonalon gépesíteni, ami jelentős munkaerőt szabadított fel.
Ez az alaptevékenységeknél nélkülözhető dolgozói létszám és a térségben potenciálisan meglévő, főként a szabad női munkaerő tette lehetővé a tsz-nek, hogy a már kialakult feldolgozói és melléktevékenységi területeken rugalmasan reagáljon a piac igényeire, újabb bérmunkákat vállaljon, bővítse termékeinek körét vagy csökkentse az előállított mennyiségeket, a
kereslet függvényében. Valószínű a gyors reagáló készség eredményezte, hogy a következő esztendőkben szinte folyamatosan fokozni tudták mellékmunkáik árbevételét és a szövetkezet anyagi erejét növelő nyereségét.

A szövetkezet dolgozói létszáma 1975 végén 367 fő volt, akik közül 274-en a tsz tagjai, 93-an alkalmazottjaiként vettek részt a közös munkában. Rajtuk kívül még 270 nyugdíjas, járadékos tagja volt a szövetkezetnek. Munkakör szerinti megoszlása pedig a következőképpen alakult az aktív dolgozóknak:

 

Növénytermesztés
(gyalogmunkások,   traktorosok) :                    43 fő

Állattenyésztés                                                 69fő
Vezetés,adminisztráció                                     36 fő

Fafeldolgozás                                                    41 fő

Gyújtósüzem                                                     34fő
Kőbánya                                                            15 fő

Mészporító                                                       12 fő

Építőipar                                                         18fő

Mészégetés                                                    9fő

Erdészet                                                         7fő
Gépkocsi üzem                                               25 fő
Műhely                                                             22fő

Igazgatás                                                       12 fő
Daráló                                                             2fő

Egyéb                                                             32fő

 Annak ellenére azonban, hogy egy rugalmas alkalmazkodásra képes, széles körű tevékenységet folytató gazdaság jött létre a IV. ötéves terv végére a Bakony hegység lankáin, a népgazdaság V. ötéves tervére vonatkozó, 1976. január 1-jén életbe lépő új gazdasági szabályozók kedvezőtlenül érint ették a termelőszövetkezet et. A műtrágya, a növényvédő szer, gáz és fűtőolaj, villamos energia, takarmány tápok, gépek és alkatrészeik árának emelkedése, néhány új adó bevezetése már az első
esztendőben, 1976-ban 6,5 millió forintos többletköltséget okozott. Termékeik áremelkedéséből származó többletbevétel ennek a növekedésnek csak mintegy felét tudta fedezni. A többit a költségek csökkentésével, a hozamok növelésével, az üzemszervezés korszerűsítésével, vagyis még jobb munkával, a belső tartalékok feltárásával igyekeztek előteremteni.

Ez a folyamat, mármint a mezőgazdaság számára szükséges alapanyagok, energia, gépek és berendezések, szolgáltatások árainak, valamint az elvonás eszközéül szolgáló adóterhek növekedése hol erősebb, hol gyengébb intenzitással a következő években tovább folytatódott, s mindinkább elmaradtak ezektől az áraktól a mezőgazdaságban előállított termékekért, élelmiszerekért kapott bevételek. A bakonyszentkirályi Váralja Termelőszövetkezet talpon maradásában is mind nagyobb szerepe lett a melléküzemágaknak, az ipari és feldolgozó ágazatoknak. 1983-ban például már az összes bevételeinek 80 százalékát a melléktevékenység hozta. Szerencsére mód nyílt az ipari bevételek növelésére. De lássuk részleteiben is, hogy

a Váralja Tsz miképpen törekedett termelési színvonalának növelésére, a népgazdaság vele szemben támasztott elvárásainak kielégítésére és saját tagsága jövedelmeinek fokozására az V. és VI. ötéves terv idején.

Növénytermesztés

A korábban kialakult szerkezetben és területi arányokban folytatódott a növénytermesztés a következő években. A tápanyag-visszapótlás szerves trágya vonatkozásában is rendszeressé vált, a műtrágyaadagok egy hektárra szántó esetében megközelítették a 250 kilogrammot, vegyes hatóanyag-tartalommal. A talaj erő szinten tartása, szükség esetén fokozása
érdekében táblaméréseket végeztek, és az elemzések alapján kapott adatok alapján trágyáztak. Hozzá kell tenni a korábban elmondottakhoz, hogy a rozsot anyarozs (gyógyszeralapanyag) termelése céljából vetették.
Ha nem is nagy volumenben, de biztos jövedelmet remélhettek tőle.

Búzát a KSZE termelési rendszer közreműködésével termeltek, az adottságoknak megfelelő fajtákból, az 1970-es évek közepén a fajtaösszetétel a következő volt: Libellula, Auróra, Kavkáz, Miranovszkaja. Ekkor kezdték el az ezeknél rövidebb tenyészidejű fajták meghonosítását.
Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a leglátványosabban a búza termés átlagát sikerült növelni. 1976-ban már elérték a hektáronkénti 32,47 mázsás átlagot, amit a következő években jelentősen tovább fokoztak:

             1978                         40,18 q/ha

             1981                          37       q/ha

             1984                          49       q/ha

             1985                         41,3 q/ha

Már az 1970-es évek közepén hat kombájn, elegendő szállító jármű állt rendelkezésre az aratáshoz. Időnként igénybe vették a veszprémvarsányiak segítségét, de az esetek többségében 12 nap alatt le tudtak aratni.
Lehetővé tette a gyors munkát, hogy 1976-tól már rendelkezésre állt a két Collman szárítóberendezés.

Tavaszi árpát lényegesen kisebb területen, 70-80 hektáron termesztettek. Ezt a volument végig megtartva, főként sörárpának értékesítették vagy takarmányként hasznosították.

Ennél lényegesen jelentősebb volt a repcetermelés, 240-250 hektár területet kapott minden évben. Amellett, hogy a legtöbb évben hasznot hozó árunövényként tarthatták számon, a búza hasznos előveteményét is látták benne. Ezt a növényt is a KSZE által ajánlott rendszerben és technológiával termesztették. Termésátlagai a következőképpen alakultak:

1976 15,3 q/ha

1978 18,4q/ha

1981 15,4q/ha

1984 14,5 q/ha

1985   15,2 q/ha

  legnagyobb nyereséget a rostlen biztosította több év átlagában a szövetkezetnek. Igaz, munkaigényes növény, de erőátcsoportosítással 12-15 nap alatt be tudták fejezni a 240-250 hektár betakarítását. Termésátlagai:

1976 39,3 q/ha

1978 53,3q/ha

1981 39,1 q/ha

1984 62,7 q/ha

1985   64,9q/ha

Sokkal bizonytalanabb volt a Bakony alján a kukoricatermesztés, a  kedvezőtlen éghajlati viszonyok következtében. A késői beérés miatt csak rövid tenyészidejű hibrideket termelhettek, ezeket a KSZE biztosította a tsz számára. Egy-egy jobb évben elérték a 45-55 mázsás hektáronkénti termésátlagot is, máskor viszont ennek a felét sem sikerült betakarítani.
Termelését az állatállomány takarmányszükséglete miatt teljesen felszámolni nem lehetett, de igen változó terméseredményei miatt 100-120 hektárnál többet vetni sem mertek ebből a takarmánynövényből.

Az 1970-es évek második felében próbálkoztak Bakonyszentkirályon a napraforgó-termesztéssel is, de termelési tapasztalatok híján és talán a talajadottságok sem mutatkoztak kedvezőnek, a kezdeti sikertelenségek miatt - nem lévén csábítóak - hamarosan felhagytak ezzel a növénnyel.

A szálastakarmányok közül a silókukoricának, a lucernának és a füvesherének voltak meg a legbiztonságosabb termőhelyi adottságai a területen. Az évi 60p-650 hektáros takarmány terület döntő részén ezek a növények ismétlődtek, biztosítva a nagy létszámú szarvasmarha-állomány megfelelő ellátását. Kiegészülve természetesen a már többször említett intenzív gyepgazdálkodással. A szövetkezet 4150 hektáros összterületéből a legelők változatlanul több mint 1300 hektárt tettek ki. így a szarvasmarhák takarmányozásában igen számottevően részesedtek.

A növénytermesztés árbevételei a hozamok emelkedésévei párhuzamosan növekedtek, az 1976-os 14,9 millió forint helyett 1984-ben (a rekordtermés idején) 22,5 milliós árbevételt értek el, de 1985-ben is csaknem 20
millió forint bevételt hoztak a növények a szövetkezetnek.

A költségek alakulását a búza önköltségének változásával szemléltetjük: 1976-ban 225,8 forintért tudtak előállítani egy mázsa gabonát a szentkirályiak, 1985-ben 304 forintért. Ebben a bevezetőben említett alapanyag-, gép-, energiaár-növekedéseknek, valamint a felhasznált műtrágyaadagok megemelésének volt része. Míg 1976-ban 250 kg vegyes hatóanyag-tartalmú műtrágyát szórtak ki egy hektár szántóra, addig 1985-ben 350 kg-ot. A legelők hektárja csaknem egy mázsát kapott.

Állattenyésztés

Bár az 1976-ban bevezetett gazdasági szabályzók az állattenyésztést sem érintették kedvezően és az ágazat 1975-ös termelési mutatói is elég gyenge eredményességet jeleztek - 23 millió forintos árbevétel mindössze 1,02 milliós nyereséget termelt -, ennek ellenére a szarvasmarha-tenyésztés és a csirkehizlalás bővítését tervezték Bakonyoszlopon. A hozamok, a termelési mutatók javításával akarták az ágazat eredményességét fokozni.

A vegyes hasznosítású tehenészetet továbbra is a magyar tarka és az európai vöröstarka lapály fajtájú szarvasmarhák keresztezéséből származó F1 és R1 állományra alapozták, amely már eddig is a tehénlétszám döntő többségét alkotta. A marhahizlalás eredményességét pedig a húshasznú tehenészettől, az e célra átalakított 170 férőhelyes dudari istálló betelepítésétől várták.

Az V. ötéves terv első két esztendejében az állattenyésztés volumene növekedett, a hozamok javultak, valóban úgy tűnt, hogy minden az elképzelések szerint alakul. A szarvasmarha-ágazatban a létszám már 1976 végén csaknem elérte az 13oo-as darabszámot, amiből

tehén                                   504 db

ebből húshasznú                   172 db


itatásos módszerrel nevelt borjú   150 db
  

szopós borjú                34 db

növendék üsző            289 db

vemhes üsző                18db

hízó marha                    302 db

Sikerült a takarmányozást biztonságosabbá tenni a saját tápkeverő felállításával. A szálastakarmányok egy részéből, a lucernából és fűből szilázst készítettek és részt vettek a budapesti állatorvos-tudományi egyetem kísérletében, amellyel a szálastakarmányok foszfortartalmát próbálták fokozni.

Ilyen feltételek között és gondos tenyésztői munkával elérték, hogy a szakosított telep teheneinek fejési átlaga 1976-ban 3124 liter, 1977-ben 3297 liter lett. Ezzel az eredményükkel másodikak lettek a megye szakosított telepeinek tej termelési versenyében. A tej minden literjén 0,93 forint nyereség maradt. E kedvező eredményeknek, a kezdeti nagyobb lendületnek, figyelemnek köszönhetően 1976 az állattenyésztés legjobb éve volt a szövetkezetben, 28,8 millió forintos árbevételével 3,2 milliós nyereséget ért el.

A következő évben a feltételek ugyan tovább javultak, megkezdték a szakosított tehenészeti telep új fejőházának építését, amit elkészülte után a korszerű Alfa-Laval 300-as fejőgépekkel szereltek fel, a dudari telepen  új, 150 férőhelyes növendékistálló épült, az 1976-os eredményét az ágazat mégsem tudta évekig megismételni.

Sőt, 1978-ban a szakemberek előtt már világossá vált, hogy a tehenészeti telep technikai, tartástechnológiai feltételei nem kedveznek az oda telepített, a magyar tarka és az európai vöröstarka lapály szarvasmarha keresztezéséből származó állománynak, amely a tartási körülményekre úgy reagált, mint a magyar tarka szarvasmarha. Két-három ellés után nagyfokú meddőség alakult ki az állományban. Ezért erőteljes selejtezésre volt
szükség, és visszaesett a tejtermelés is. 1979-ben az állattenyésztés árbevétele állami támogatással együtt már csak 22 milliót tett ki, 23 millió forintba került viszont a fenntartása. Tehát egymilliós veszteséggel zárta az évet.

Ezen úgy próbáltak javítani a szövetkezet vezetői, hogy a tehenészeti telep magtárát gyorsan átalakították kötetlen tartású tehénistállóvá, amit 1980-ban be is telepítettek. És ugyanebben az évben megkezdődött a korábbi tehén állomány lecserélése és holstein-fríz F1-es vemhes üszőket vásárolt a szövetkezet.

Ugyanakkor az 1970-es évek végére egyértelmű lett, hogy a külső gazdasági és a szövetkezeti tartási feltételek mellett a hústehenészetre alapozott marhahizlalás csak veszteséget "termel" a szövetkezetnek. A gazdaság vezetői ezért gyorsan a felszámolása mellett döntöttek. Hasonló sorsra jutott a csirkehizlalás is, ugyancsak veszteségessége miatt.

A nagy selejtezés és csere éve az 1981-es esztendő volt. Ekkor eladott a tsz 220 tehenet, 96 növendék üszőt, 199 hízó bikát. Az állomány feltöltésére azonban felkészültek. 1983-ban már minden eddiginél több, mintegy
1400 darab szarvasmarhát mondhatott magáénak a Váralja tsz tagsága. Az istállók zsúfoltak voltak, a kiszolgáló egységek, például a fejőház, elégtelenek, de 1984-ben már ismét 27 milliós bevételhez jutottak a szarvasmarhák
révén, amiből 3,1 milliót tett ki a nyereség. A tej termelés pedig négy liter híján elérte a 4000 literes tehenenkénti átlagot. A bevételt a VI. ötéves tervidőszak utolsó évében tovább tudta növelni az ágazat, igaz, 5-6 milli forintos állami támogatással, de csaknem 30 millió forint származott az állattenyésztők produktumából.

Ipari tevékenység

A termelőszövetkezetek különböző ipari tevékenységei igen kalandos, de mindenkor nagyon hasznos pályát futottak be Veszprém megyében is. Segédüzem-ágakként kezdték, majd az alaptevékenységek fejlődését "pénzelő" melléküzemekké váltak, a bakonyszentkirályi tsz-ben napjainkra ipari főágazattá nőtték ki magukat. Az ipari munkák szerkezete - mint már említettük - csak kismértékben módosult az V. és a VI. ötéves tervek ideje alatt. A jól megválasztott profil, a fáradhatatlan piackutató munka következtében bevételeik annál intenzívebben fokozódtak.

A legkarakterisztikusabb ipari munka a bakonyszentkirályi tsz-ben valójában mindvégig a fafeldolgozás volt, aminek évszázados hagyományai maradtak fenn a Bakony erdei között élő embereknél. A legegyszerűbbel,
a rönkfűrészeléssel kezdték, folytatták a szerszámnyél-, a raklapkészítéssel, majd a parkettagyártás következett, egész nagy volumenben. Az 1970-es évek második felében a parketta iránti kereslet csökkent, így előtérbe kerültek ismét a raklapok, a futómű talpak. új gyártmányként pedig a ponyvakeretek, a kitámasztó ék, vagonfenék, egyszerűbb ülőkék
faanyaga készült a cseszneki kisüzemben. Az 1976-os 12,7 milliós árbevételüket 1985-ig 14,5 milliósra tudták feltornászni, később is főként a felsorolt termékeket igényelték tőlük.

A faüzem melléktermékére, a fűrészporra alapozták az alágyújtós gyártását már a korábbi évékben is. 1976-ban ismét csak hazai igényeket elégítettek ki 6,6 millió forintos árbevételt hozva a tsz-nek az ott dolgozók.
A termék jó minőségének és kellő népszerűségének köszönhetően az itthoni eladásokat 12 milliós értékig növelni tudták néhány év alatt. 1980-ban felcsillant egy jelentősebb NDK export lehetősége, ami azután nem realizálódott. így maradt a hazai vevőközönség, nekik 1985-ben 15 millió forintos értékben tudtak a szentkirályiak a kedvelt Bakony alágyújtósból eladni.

A másik jelentősebb feldolgozó iparág az ugyancsak hagyományokkal rendelkező kőbányászás volt a Váralja tsz -ben. A kibányászott követ részben falazó anyagként adták el, meszet égettek belőle, kőőrlő üzemükben pedig takarmánymeszet, valamint mészport is készítettek a kőből. Az üzem valamennyi tevékenységi formájának éves bevétele 8-10 millió forint között mozgott hosszú éveken át. Kereslet sem volt túlzott an nagyobb termékeik iránt, de lényegesen többet vállalni sem tudtak volna, mivel a kemény fizikai munka nem túlzottan vonzotta a munkásokat sem.

Az addigi ipari profil 1980-ban bővülhetett, a győri Graboplast gyárral kötött bérmunkaszerződés értelmében lehetővé vált, hogy az 1975-ben elkezdett ponyva ringlizés kiegészüljön a ponyvák festésévei és műbőrhegesztéssel. 1981-ben új festőüzemet is épített a szövetkezet a munkafeltételek javítása céljából. Év végére már 30-an dolgoztak itt 7-8 millió forintos évi árbevételt biztosítva a szövetkezetnek a következő időszakban.

Ugyancsak bérmunka-vállalásként indult a szentkirályi üzemi étterem épületében a varroda. Kezdetben a Celtex Vállalatnak, később a székesfehérvári Pamuttextil Vállalatnak konyharuhaszegést végeztek. 1983-ban
34 asszonynak adott kereseti lehetőséget a szövetkezet varrodája. Ekkorra már a megrendelők száma is növekedett.

A VI. ötéves terv időszakának legnagyobb profilbővítése a fóliatömlő-gyártó gépsor üzembe helyezése volt 1982-ben. Ugyanis ebből később polietilénzsákokat, különféle tasakokat, táskákat tudtak készíteni, ami iránt egyre növekvő kereslet mutatkozott. 1985-ben az üzem árbevétele már elérte a 28 millió forintos nagyságot.

A kisebb és időszakos munkák közül még említést érdemel a faszén- és a gipszcsomagolás, amit ugyancsak külső megbízóknak bérmunkában végeztek. Alaptevékenységen kívüli ágazatnak számított mindig is az építőipar.
Ezekben az években 16-18 főt foglalkoztatott éves átlagban a tsz, köztük 5-6 kőművest, 4-5 segédmunkást, asztalost, ácsot, burkolót, akiket egy műszaki vezető irányított. Az általuk évenként előállított 2,5 milliós termelési értéknél nagyobb jelentősége volt a szövetkezet számára, hogy folyamatos munkájukkal elvégezték az esedékes beruházásokat, istállókat, üzemcsarnokokat, garázsokat, raktárakat, gépszíneket, lakásokat és egyéb más létesítményeket építettek. dk végezték a felújításokat, karbantartásokat. Mindig lehetett számítani a munkájukra, annak elfogadható, jó minőségére.

Mivel az 1984-es szabályozóváltás tovább rontotta a tsz alaptevékenységeinek jövedelmezőségét, újabb erőfeszítéseket tettek a bakonyszentkirályi szövetkezet vezetői az ipari bevételek növelésére. A már meglévő, említett bevételi forrásokon kívül hulladékgyűjtő szakcsoport szervezését és gesztorságát vállalták közösen a budapesti székhelyű Diagonál Ipari Szolgáltató Szövetkezeti Szakcsoporttal. A kedvezőbb adózás miatt és azért is, mivel így jobban előtérbe kerülhetett a dolgozók vállalkozási készsége, saját szakcsoport szervezésétől sem riadtak vissza. Ezt a fólia- üzemben és a varrodában hozták létre. A következő évben, 1985-en viszont éppen a szakcsoportok adóztatása vált kedvezőtlenné, így ezek egészen rövid életűek voltak Bakonyszentkirályon. Összességében az ipari munkáiból, ide számolva az erdőgazdálkodásban előállított értékeket is, 1985-ben 81,7 milliós árbevételt ért el a Váralja Termelőszövetkezet. A 14,7 milliós nyereségének pedig 80 százalékát adták.

 

                                                            kozgyules_elnoksege.jpg   limpar_mester.jpg  vagon_rakas.jpg        zabos_liba.jpg                                     

Kdomborzat.jpg

KÖZSÉGÜNK ESEMÉNYEI

Ünnepség március 15-én

Hagyományokat folytatva, a szokott forgatókönyv szerint tartották meg a községi ünnepséget március 15-én. A református templomban Gilicze Tamás tiszteletes köszöntötte a megjelenteket. Az eseményen verssel és a polgármester köszöntőjével emlékeztek meg 1848-as forradalomról. A résztvevők a templomból kifele menet főhajtással tisztelegtek Szabó Sándor nemzetőr kapitány emléktáblájánál, majd megkoszorúzták sírját a református temetőben.

 kozonseg_jobb.jpgkozonseg_bal.jpgvers.jpgtiszteletes.jpgtemetoben.jpgkoszoruzok.jpg

 Eszti óvó néni nyugdíjba ment

eszti.jpgeszti_kollegakkal.jpgeszti_gyerekekkel.jpg

Elmúlt napok eseményeihez egy kis adalék:

Kereszténység

A keresztény ünneplés kerete és módja a liturgia, a hívek közösségének, az egyháznak nyilvános istentisztelete. Az ünnepek évenként visszatérő sora, a "liturgikus év", a megváltás eseményeinek megjelenítését jelenti az időben. Változatossága segít átélni Jézus szenvedését és feltámadásának örömét. A liturgikus év során Jézus életének eseményeit két nagy ünnepkörbe foglalják a keresztények. A születésével kapcsolatos események és hitigazságok megünneplése a karácsonyi ünnepkörbe tartozik. A húsvéti ünnepkörben a Jézus megváltó halálával és feltámadásával kapcsolatos eseményeket és hitigazságokat ünneplik, melynek két fő ünnepe: a húsvét és a pünkösd. Mindkét ünnepkört egy-egy szent időszak előzi meg: a karácsonyt az advent, a húsvétot pedig a nagyböjt.
     A római katolikusok a liturgikus év során Jézus életének eseményein kívül édesanyjáról, a Szűzanyáról, és a többi szentről is megemlékeznek. A Szűzanya életének eseményeit a Mária-ünnepek idézik. A szentek ünnepeit általában haláluk évfordulóján tartják. A keleti kereszténység az általánosan elfogadott keresztény ünnepek mellett, még két nagyon jelentős ünnepet tart. Az egyik Jézus színeváltozása napja (augusztus 6.), amely arra a bibliai eseményre utal, mikor a tündöklő Jézusnak megjelent Mózes és Illés, a másik pedig Mária mennybemenetelének napja (augusztus 15).
     Az ortodox egyház ma is hagyományosan ragaszkodik a Julianus féle naptárhoz, ezért időbeli eltérés van a római katolikusok és a protestánsok húsvétja és karácsonya, illetve a keleti ortodoxok ezen ünnepei között. A Julianus-naptárban december 25-e a Gergely-félében január 6-ra esik. E naptár máskorra teszi a tavaszi napéjegyenlőség napját, következésképp az ortodox húsvétot is.

Húsvét

A húsvét, Jézus megváltó halálának és feltámadásának ünnepe, az egyház legszentebb ünnepe. Jézus életének utolsó évében hithű zsidóként Jeruzsálembe ment, hogy ott megünnepelje a peszáchot. Máté, Márk és Lukács, evangéliumaikban leírják tanítványai körében elfogyasztott utolsó étkezését - az "utolsó vacsorát" -, ami után letartóztatták, bíró elé hurcolták, elítélték, s másnap keresztre feszítették. Jézus néhány óra múlva meghalt, s mivel már közeledett a szombat, sietve sírba helyezték. Az evangéliumok szerint két nappal később, vasárnap néhány asszony üresen találta a sírt, s egy isteni hírnök közölte velük, hogy Jézus feltámadt a halálból. A feltámadást húsvét vasárnapján, a keresztény naptár legvidámabb napján ünneplik. Sok korai keresztény peszách napján ünnepelte az eseményt, később azonban az egyház áttette a napéjegyenlőség utáni első telihold utáni vasárnapra.
     A IV. századtól kezdve a húsvéti nagyünnepre negyvennapos böjttel (nagyböjt) és vezekléssel készültek a keresztények, mivel Jézus Krisztus negyven napig böjtölt a pusztában. A nagyböjt hamvazószerdán kezdődik. Az ezt megelőző napokban rendezik a vízkereszttől tartó farsang utolsó vigalmait, amelyek húshagyókedden - azon a napon, amikor utoljára lehet húst enni húsvét előtt - érnek véget.
     A nagyböjt kiemelkedő időszaka a húsvét előtti ún. nagyhét. Első napja virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékünnepe. A nagyhét három "szent napja": nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Nagycsütörtök az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének az emlékünnepe. Nagypéntek a Krisztus szenvedésére és halálára való emlékezés ünnepe. Nagyszombat estéje pedig már a húsvéti örömünnep kezdete. Ehhez kapcsolódik a húsvét-vasárnapi liturgia.

Forrás:
Hunyadi László: A világ vallásföldrajza, Végeken kiadó, Budapest 1995
Világvallások Képes Enciklopédia, Magyar Könyvklub, Budapest 1999

 

KÖZÉRDEKŰ HÍREK, KÖZLEMÉNYEK

 

 

Anyakönyvi hírek:

Továbbra sem érkezett adat.

Anekdoták, viccek:

 

 

Orvosnál: "Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.”

(Benjamin Elijah Mays)


Az étteremben a pincértanuló egy egész malacsültet szolgál fel a
> vendégnek. A főpincér figyeli, és nincs vele megelégedve:
> - Legközelebb, ha ilyen ételt tálal, legyen szíves a fülébe egy kis
> petrezselymet tenni, a szájába pedig citromkarikát. A farkára külön
> kössön egy arany szalagot. Megértette?
> - Hogyne, uram! De nem leszek úgy röhejes?

 

Zajos, másokat megbotránkoztatóan viselkedő társaság szórakozik egy
> étteremben. Egyszer csak egyikük odakiált a pincérnek:
> - Hé, pincér, hol van itt a klotyó?
> - Menjen csak előre, aztán forduljon jobbra, ott talál egy ajtót, arra
> ki van írva, hogy "urak". De ne törődjön vele, lépjen csak be
> nyugodtan.

Az étteremben lepottyan az asztalról a vendég kanala. A pincér
> odaugrik, és a zsebéből elővéve átnyújt egy kanalat. A vendég
> csodálkozik:
> - Mondja, maguk mindig ilyen figyelmesek?
> - Igen, uram. Nemrég felvettünk egy statisztikust, aki kiszámította,
> hogy időnk 14%-át arra fordítjuk, hogy kicseréljük a leesett dolgokat.
> Ezért mindenki a zsebében hordja a tartalékot.
> - Ez kiváló. És mondja, miért lóg egy madzag a sliccénél?
> - Tudja, a statisztikusunk kitalálta, hogy amikor elmegyünk WC-re, ne
> kelljen kézzel hozzáérnünk a műszerünkhöz, mert akkor utána kezet kell
> mosni, ami idő- és vízveszteség. Így csak ezt a madzagot megrántjuk és
> mindjárt kint van minden.
> - És mondja, hogyan teszi vissza?
> - Hát mit gondol, miért van nálunk a kanál ???

 

 

Sportesemények

Régi idők sportja

oregfiukent.jpgkancsal-nagy.jpg sanyi_kapitany.jpgsimon_laci.jpgbeolvasas0017.jpgbeolvasas0019.jpgbeolvasas0011.jpgcsapat1.jpgcsapat2.jpgcsapat3.jpgfejes.jpgjegyszedes.jpgszabadrugas.jpgrally_cross.jpgigali_admin.jpgcross_porban.jpg



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 26
Heti: 48
Havi: 590
Össz.: 138 325

Látogatottság növelés
Oldal: Váralja tört. 2011. márc-ápr.
K ö z é l e t - © 2008 - 2024 - szentkiralyikozelet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »