K ö z é l e t

A BAKONYSZENTKIRÁLYI KÖZÉLET LAPJA

Bevezető 

Minden új szám előtt kételyeim keletkeznek, lesz-e erőm, időm, kellő akaratom  összerakni az új számot. Mindig akadnak azonban segítők, akik megkönnyítik a munkát, olvasók, akik ejtenek egy-egy jó szót az előző számokról. Ott van persze a netes számláló is, ami már 2900 rákattintás fölött jár. Az új szám meghirdetésekor feljegyzem a számláló állását, és örömmel figyelem milyen ugrásokkal emelkedik. Persze kéthavira ritkítottam a megjelenést, remélve, hogy ezt tartani tudom.

 

Bakonyszentkirály, 2010. december 20.

                                                                                  Farkas Árpád 

 

SZEMELVÉNYEK

Hűség a Bakonyhoz című kiadványt Huszár Zoltán vezette szövetkezet jelentette meg, Turai Lajos írta. Ebből idézem a Bakonyszentkirályra vonatkozó következő részt:

 Elnökké 1968-ban a korábbi oszlopi elnököt, Buda Istvánt választotta a tagság, és a minden korábbi elnevezést magában foglaló bakonyoszlopi Bakonyváralja Jóbarátság Mgtsz elnevezést választották. A gazdaság központja kezdetben Bakonyoszlopon volt, 1969. november 30-tóI, az új székház elkészültétől átkerült Bakonyszentkirályra. Mindhárom község határában egy-egy üzemegységet szerveztek az alaptevékenységet magába foglaló munkálatok irányítására, a melléküzemági ipari munkákat két önálló részlegben - a cseszneki és a bakonyszentkirály-bakonyoszlopi területen - szervezték, irányították.

Minden adottság és várakozás ellenére az együttes munka a nagyobb gazdaságban nem indult túlzottan jó hangulatban. Az elnök, aki korábban a kis bakonyoszlopi tsz-ben sem tudott jó kapcsolatot kialakítani a tagsággal, ezen a tulajdonságán most sem változtatott. További hátrányokat jelentett a számára, hogy túlzottan, a kétes kalandokba bocsátkozó főkönyvelő, Csábi Lajos hatása alá került. A szövetkezetben idegen emberek jelentek meg, akiknek találmányai, ötletei finanszírozására sok pénz ment el. De vitték a pénzt a meggondolatlan szerződések. A Budapesti Kozmetikai és Illóolaj Vállalat számára például vállalták, hogy 50 kat. h. kaprot, 100 kat. h. borsmentát, 100 kat. h. levendulát termelnek, persze termelési tapasztalatok, a szükséges berendezések híján sikertelenül. A kereskedelem számára hagymakrém gyártását tervezték, de mire minden összejött a termelés beindításához, a jóval korábban megvásárolt sok mázsa hagyma tönkrement. Sorolhatnánk tovább is a sok kidolgozatlan, néha reális alap nélkül megkezdett ötletmegvalósítást, amelyek révén visszaéltek az új gazdasági szabályzók nyújtotta lehetőségekkel, pazarolták a tagság munkaerejét, pénzét.

Közben nem jutott idő és energia a gazdaság tényleges értékeinek kiaknázására. Nem készült el a tsz alapszabálya, ügyrendje és munkarendje, az alkalmazottak szerződés nélkül dolgoztak. A bérek fizetését jelentősen túllépték. Egy tízórás munkanap a járási átlagot meghaladóan 87,50 forintot ért.

Csorbát szenvedett a szövetkezeti demokrácia, vezetőségi üléseket ritkán, alkalomszerűen tartottak. A határozatok végrehajtását senki nem tartotta fontosnak, senki nem figyelt a tagok gondjára-bajára, sem véleményére. A vezetői hanyagság azután hamarosan éreztette hatását, a korábban kiegyensúlyozottan termelő ágazatokban is akadozni kezdett a
munka, különösen a cseszneki melléküzemágak érezték meg hamar a szervezetlenség, a rossz piaci munka és anyagellátás negatív következményeit, termelésük visszaesése az első figyelmeztető jelzések közé tartozott.

 

Az első gazdasági évet, 1968-at sikerült a főkönyvelő "jóvoltából" mérleghamisítás révén 1,5 millió forintos nyereséggel zárni (ami csaknem ugyanennyi veszteséget takart). De az 1969-es évet már csak a megyei tanács óvadékos hiteléveI tudták indítani, ami a gazdaság pénzügyi egyensúlyát volt hivatva helyreállítani. A megindult vizsgálatok azonban gyorsan megállapították, hogy a bajok és a hiányok igen szerteágazóak és mélyrehatóak. Miután Csábi Lajos főkönyvelő ellen megindult az eljárás, Buda István elnök belátta, hogy összecsaptak feje fölött a hullámok, képzettsége, vezetői adottságai nem alkalmasak a nagyobb gazdaság irányítására, ezért lemondott tisztségéről.

A megtépázott bizalmú, hitevesztett tagságnak 1969 májusában a zirci járás vezetői Szakács Istvánt ajánlották új elnöknek, aki ezt megelőzően a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyetteseként dolgozott. Sem Szakács István, sem a szövetkezet tagsága nem mutatott túl nagy lelkesedést a közös munkára, de azért belevágtak. Megválasztása után az új elnök maga mellé hívta főmezőgazdásznak Gubicza Ferencet bizonyos üzemi gyakorlattal, jó szakmai felkészültséggel rendelkező fiatal szakembert, aki ezt megelőzően a járási tanács mezőgazdasági osztályát vezette.

A két új vezető nagy lendülettel látott munkához. A tagságnak csak az ígérték, ami ténylegesen a realitás volt: ha többet és jobban dolgoznak, közös erővel ki tudnak lábalni a nehézségekből, áldozatokkal, erőfeszítésekkel megalapozhatnak egy későbbi stabilitást.

Az éppen aktuális munkák végzésének szervezése mellett a gazdaság felépítésének, munkájának gyors ütemű átszervezésébe kezdtek az új vezetők. Az alapelv az ésszerűsítésre, a gazdaságosság megteremtésére épült. Az irányításban lényeges változást jelentett, hogy a három üzemegység fenntartása mellett összevonták a cseszneki és a bakonyszentkirályi üzemegységek vezetését. Ennek indokaként sorolták fel a két község  határában lévő csekély szántóterületet és a kevés erő- és munkagép erőteljesebb koncentrálásának , valamint kihasználásának szükségességét.
Ugyancsak a cseszneki fatelepre vitték át a bakonyszentkirályi fafeldolgozó gépeit, amelyek helyén új gépjavító bázist alakítottak ki csővázas gépszínnel, gépkocsi parkolóval és üzemanyagraktárral. Ezzel egy időben megszüntették a korszerűtlen, baleset- és tűzveszélyes bakonyoszlopi gépjavítót és üzemanyagraktárat. Mindenütt csökkentették a vezetői és adminisztratív létszámot, jó néhány dolgozót alacsonyabb beosztásba és bérkategóriába sorolva. Kiterjedt piackutatásba kezdtek, amely főként az ipari melléktevékenység termelésének a bővítését alapozta meg a következő években.

Az elnök mellett kialakult fiatal, jól felkészült és energikus vezetői stáb - Huszár Zoltán párttitkár, Gubicza Ferenc főmezőgazdász, Zsargó János főállattenyésztő, Somfai László főkönyvelő - alkalmasnak bizonyult arra, hogy a jónak ítélt változásokat, szükséges ésszerűsítéseket már 1969. szeptember l-jétől kezdődően megvalósítsa.

 

Az alaptevékenységek közül a legnagyobb gondok az állattartásban mutatkoztak. A gyenge minőségű állomány, a szakszerűtlen és rossz tartási körülmények következtében mintegy 1,5 millió forintos ráfizetés kerekedett ki még a megújulás esztendejében is a bakonyalji tsz-ben. Az új vezetés fő feladatának a szarvasmarhák tbc- és brucellamentesítését tartotta, ami az állomány nagymértékű kicserélésével járt. A korszerűtlen tartási feltételeken - nem volt 50 férőhelynél nagyobb istállójuk például- egy új, Bakonyszentkirályon felépítendő szakosított szarvasmarhatelep létesítésével akartak változtatni. A telep terveit 1969 második felében megrendelték 330 férőhellyel, jelentős állami támogatással a következő két esztendőben azután el is készült. Mivel a gazdaságos sertéshizlalás számára nem tudtak elegendő takarmányt termelni, ezért a sertéstartás megszüntetését határozták el. A birkatenyésztésnél pedig igyekeztek a költségeket csökkenteni, a jövedelmezőséget növelni. Mivel azonban kevés volt a megfelelő legelő, a jó szakember, az állomány pedig gyenge, beteg, így ennek az ágazatnak is a felszámolása mellett döntöttek.            .

Változásokat hajtottak végre a növénytermesztésben is, megszüntették a burgonya és cukorrépa termesztését, s növelték a szarvasmarha-tenyésztés tervezett fejlesztéséhez szükséges takarmány termelést. A gazdaság 550 kataszteri hold rétjének és legelőjének a szakszerű feljavítására tanulmánytervet dolgoztak ki.

Mindezeknek az erőfeszítéseknek a hatása azonban 1969-ben még a gazdaság eredményeiben nem érződött. A megelőző év hiányait fedezve, csaknem 1,5 millió forintos veszteséggel zártak az esztendőt. Ami azt is jelentette, hogy a dolgozók kereseteiknek csak 80 százalékát kapták kézhez. Ennek következtében az egy 10 órás munkanapra jutó átlagkereset a Bakonyszentkirályi Bakonyalja Jóbarátság Termelőszövetkezetben 61,80 forintra esett vissza ez előző évben kifizetett csaknem 85 forintos napi átlagról. Az egy tagra jutó évi részesedés pedig az 1968-as 17 200 forintról 11 110 forintra csökkent. Ezzel arányosan kevesebb termelési érték született a szövetkezetben, kevesebb árbevétel és kisebb fejlesztési lehetőség volt a végső hatása az 1968-as kalandozásoknak. Ez annál is keserűbb szájízt teremtett Bakonyszentkirályon, Oszlopon és Cseszneken, mivel a tsz tagjai, alkalmazottai lépten-nyomon tapasztalták, hogy mások éppen a nagyobb önállóságot, a gazdaságirányítás új rendszerének előnyeit kihasználva ezekben az években léptek előre a leglátványosabban.

Szerencsére a következő esztendők már itt is meghozták a tagság és a vezetők közös erőfeszítéseinek gyümölcsét. A mindenki számára biztató fordulatot már az 1970-es esztendőben sikerült elérni. A megtett szervezeti változások, valamint a munkafegyelem jelentős megszilárdítása különösen az állattenyésztésben és a melléküzemági, ipari tevékenységben éreztette hatását. Az állattenyésztés, amelyben már ekkor döntő hányadot a szarvasmarha-ágazat képviselt és megszűnt a juhtartás, az előző évi másfél milliós veszteségévei szemben, 1970-ben 271 ezer forintos nyereséget produkált. Az ipari ágazatok pedig túlteljesítették - 258 ezer forinttal- az év elején igen magasnak tűnő 6 milliós nyereségtervüket. Különösen a faüzem jeleskedett - itt továbbra is raklapokat, parkettát, ládákat,
szerszámnyelet gyártottak -, megháromszorozta előző évi nyereségét. Az alágyújtósüzem pedig külföldi szállításokat kezdett. A szövetkezet összes nyeresége meghaladta a 10 millió forintot, az előző évivel csaknem azonos 32,5 millió forintos összárbevétel mellett. Az ésszerűbb költségfelhasználás, a szervezettebb, jobb munka gyorsan éreztette hatását a dolgozók keresetén is. 1970-ben egy tízórás munkanap a bakonyszentkirályi tsz-ben 90,80 forintot ért.

Világossá vált tehát, hogy érdemes a tsz vezetőinek törekvéseit támogatni, az általuk kidolgozott programot megvalósítani. Ezt támasztotta alá, hogy az 1971-ben elért eredményekért megkapták a Minisztertanács elismerő oklevelét. A következő években a program leglátványosabb megvalósulása a szántóföldi termelés szerkezetének átalakítása volt, amit tudományosan megalapozott, kiterjedt meliorációs munkálatok előztek meg. A terveket a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézete készítette, és több száz hektár területet érintő talajvédelmi munkálatokból, vízrendezésből és talajjavításból állt. A komplex meliorációs terv végrehajtása után jelentős művelési ág változtatás vált lehetővé: 600 hektár domboldali, gyenge szántóból legelőt, 80 hektárnyi lapályos  rétből nyárfaerdőt és 100 hektár rétből viszonylag jó szántóterületet nyert a szövetkezet. A meliorációs munkálatokhoz az állam 4 millió forintos támogatást adott, ami a költségek 70 százalékát jelentette, a többit a gazdaság saját erőből teremtette elő, a nyárfa telepítésének pedig a teljes költségét az állam fedezte.

Mindezzel megalapozták a növénytermelés szerkezetének további racionalizálását, 1973-ban már csak néhány árunövényt, így gabonát termeltek 484 hektáron, káposztarepcét 161 hektáron, olaj lent és rostlent 90 hektáron. A másik nagy ágazata a növénytermesztésnek a takarmánytermelés lett, 684 hektáron vetettek különböző szálastakarmányokat a szarvasmarhák számára. Ezt az ágazatot szolgálta a mintegy 560 hektáron kialakított új legelő, amelyet már rendszeresen gondoztak, műtrágyáztak a nagyobb hozamok érdekében. A legnagyobb terméseredményt kukoricából érték el, ez volt a gabona és az árunövényeken kívül még a nagyobb volumenben, 90-100 hektáron termelt növény. 1973-ban például már 53,3 mázsás átlagtermést takarítottak be, amely a környéken csúcsteljesítménynek számított. Igaz jelentősen, hektáronként több mázsára növelték a műtrágyaadagokat. Akkor úgy tűnt a tsz vezetőinek, hogy ezzel a módszerrel eddig kiaknázatlan lehetőségek nyíltak meg a termésátlagok növelésében.
Azonban a kukoricát már nemcsak műtrágyázták, a gyomirtózással a kapálást, a gépi betakarítással pedig az utolsó kézi munkaerőfázist is kiszorították. Amit a szövetkezet tagjai természetesen egyáltalán nem sajnáltak. A komplex gépesítés, a hatékony vegyszeres gyomirtás, a termelési szerkezet említett ésszerűsítése egyébként más területeken is szinte teljes mértékben feleslegessé tette a kézi erő használatát a növény termesztésben. Ekkor - talán nem is túl sokára - valósultak meg azok az ígéretek, amelyekkel annak idején, tsz-szervezéskor kecsegtették a falusi embereket az agitátorok.

Hasonló racionalizálások zajlottak le a bakonyszentkirályi tsz állat- tenyésztésében is az 1970-es évek elején. A juhtenyésztés 1970-es megszüntetése után 1972-ben a sertés tartás felszámolása következett. A gazdaság állattenyésztői teljes egészében a szarvasmarha felé fordulhattak. Az állomány 1970-71-es tbc- és brucellózismentesítése után, amely a létszám jelentős csökkenésével járt - 1972-ben az évi átlaglétszám már csak 543 darab volt -, megkezdődhetett a jó minőségben történő mennyiségi gyarapítás. Ekkor kedvező feltételeket biztosított az 1973 elejére elkészült szakosított telep Bakonyszentkirályon. A korszerűen felszerelt szarvas- marha-férőhelyek számát időközben sikerült más helyeken is bővíteni, így 1973 végére már 550 új, vagy megújult férőhelyre telepíthették a frissen vásárolt és a saját szaporulatból felnövő állatokat. Az év végére már csaknem 850 szarvasmarhája volt ismét a szövetkezetnek, most már zömmel a kor követelményeinek megfelelő színvonalú istállókban. Az állomány megváltozott minőségét mutatja a tej termelés növekedése, az 1968-as 1400 literes tehenenkénti átlagról 1973-ban annak több mint kétszeresére, 2835 lit erre jutottak el, ami akkor meghaladta az országos átlagot. A hízó marha tenyésztésben bevezették a kötetlen tartást, ami egy kiló eladásra kerülő hús önköltségét csökkentette jelentősen. Áz állattenyésztésben dolgozók zöme időközben kétéves szakmunkásképzőt végzett.

Ha nem is olyan nagy léptékben, mint az alaptevékenységek esetében, de módosult a kiegészítő ipari üzemágak termelési szerkezete is. Ezt elsősorban a kereslet alakította. A fafeldolgozásban döntővé vált a parkettagyártás évi 3-3,2 millió forintos árbevételével, valamint a Győri Vagon- és Gépgyár számára készített futóműtalp (a szállításhoz használ- ták) ugyancsak hasonló nagyságrendű árbevétellel. Kisebb igény mutatkozott a parketta szegélyléc, a láda, szandáltalp, a szerszámnyelek iránt. A fafeldolgozás évi árbevétele összességében átlagosan meghaladta a 7 millió
forintot. Ezt egyedül túlszárnyalta az alágyújtósüzem árbevétele, amely 1973-ban csaknem elérte a 8 milliós nagyságrendet. Ezekben az években itthon és külföldön egyaránt keresett cikknek számított. A növekvő
igényeket a bakonyszentkirályi tsz azért tudta folyamatosan kielégíteni, mert 1971-ben egy új, korszerű üzemet hozott létre gyújtósgyártásra. Ez az akkori követelményeknek minden szempontból megfelelt. A faipart döntően a saját erdészet fakitermelése látta el alapanyaggal. Kisebb, de még mindig jelentős tételeket hozott a kőbányászás, a mész- és faszénégetés. Az időközben megszűnt drótfonás helyett ezekben az években a tsz gipszkisze- relésre vállalkozott, ez évi átlagban 2 milliós árbevételt tett lehetővé. A melléküzemekben végzett ipari tevékenységeknek amellett, hogy munkaalkalmat nyújtottak főként a területen élő nőknek, szép nyereségükkel- akárcsak másutt - hozzájárultak az alaptevékenységek fejlesztéséhez.
Feltétlenül szólni kell az erre az időre igen megerősödő építőbrigádról, mivel képesek voltak már évi 3-3,5 milliós termelési érték előállítására. Főként az akkoriban dinamikusan gyarapodó szövetkezet saját beruházásainak (gépműhely, fűrészporszín, tehergépkocsi-garázs, szolgálati lakások, istállók stb.) a kivitelezői voltak.

A növénytermesztésnél említett komplex gépesítés természetesen csak úgy történhetett, hogy az 1970-es évek elején sikerült megújítani a gépparkot, jelentős kiegészítésekkel. 1973-ban 18 darab MTZ 50-es traktora, 2 darab MTZ 45 öse, 2 darab Super Zetora, 1 darab DT 54-es és 2 darab DT 75-ös traktora volt a tsz-nek. A szükséges munkagépek,
kombájnok, tehergépkocsik, valamennyi jó állapotban ugyancsak rendelkezésre álltak.

Összességében elmondható volt, hogy az 1969-ben megválasztott vezetőség, Szakács István körül létrejött vezetői gárda teljesítette a megbízatása- kor vállalt feladatot: a bakonyszentkirályi termelőszövetkezetet kivezette a nehézségek szorításából, és egy korszerű gazdasági szerkezettel, stabil pénzügyi viszonyokkal rendelkező gazdaságot teremtettek a korábbi három kis tsz-ből1973 végére, a következő egyesülés idejére. Az alig több
mint négy év alatt több mint kétszeresére (60,1 millió forintra) növelték a tsz közös vagyonának értékét, és hasonló mértékben (41,7 milliósra) a tisztavagyon értékét. Az 1973-as árbevétele a gazdaságnak megközelítette a 45 millió forintot, amiből 6,7 milliót a növénytermesztés, 8,8 milliót az állattenyésztés és 29,4 milliót a kiegészítő ipari tevékenység termelt meg. A gazdálkodás nyeresége meghaladta a 10 millió forintot.

Természetesen mindezzel párhuzamosan jelentősen megváltoztak a tagok és alkalmazottak élet- és munkakörülményei. A hagyományos paraszti nehéz fizikai munkát megszüntető, vagy legalábbis minimálisra
csökkentő kemizálásról, a komplex gépesítésről már volt szó. Emellett, vagyis a munka könnyebb é válása mellett folyamatosan javultak a kereseti viszonyok.

Az egy tízórás munkanapra jutó átlagkereset az 1969-es 64 forintról 1973-ban 129,30 forintra növekedett. Egy dolgozó éves átlagkeresete meghaladta a 30 ezer forintot. Emellett jelentős összegeket fordítottak már a szociális és kulturális alapra. Évi egyszeri nagyobb összeggel és havi 100 forintos kiegészítéssel támogatták az idős, alacsony nyugdíjas, egykori tsz-tagokat, valamint özvegyeiket. A fiataloknak a letelepedéshez, lakás-építéshez adtak segítséget: a 20 ezer forintos lakásépítési kölcsönnek csak a felét kellett visszafizetni, a másik felét vissza nem térítendő támogatás- ként kapták. Nem egyszer jutott egy kevés pénz az iskoláknak, a sportoló fiataloknak, építőanyag, társadalmi munka pedig a községek szépítéséhez, gyarapításához.

 

Mindezek, de döntően természetesen a javuló keresetek megnövelték a szövetkezet vonzerejét. 1971-től évi 10-15 új tag kérte a felvételét, amely kéréseket a tsz munkaerő igényének függvényében elégítettek ki. így azután nem csoda, ha a tagság nem öregedett, sőt valamelyest fiatalodott, számban pedig ott volt - a jelentős mértékű nyugdíjazások ellenére -, mint az 1968-as egyesüléskor. 1973 végén 394 tagot és 97 alkalmazottat számolt a bakonyszentkirályi közös gazdaság, a nyugdíjasok, járadékosok 178-an voltak, a közös munkában a tagok közül 278-an vettek részt rendszeresen.
Köztük már jó néhány a tanult szakember. Egyetemet, főiskolát négyen, középiskolát 16-an végeztek és folyamatosan jártak különböző szakmunkásképző tanfolyamokra az állattenyésztésbe, növénytermesztésbe kerülők.

A szövetkezet tagjainak háztáji gazdaságaiban egyre nagyobb teret hódított az állattartás, ezért jelentékeny fegyelmező erőként hatott, amikor 1970 elején az új vezetés javaslatára alapszabályba rögzítették a háztáji földhöz jutás lehetőségeit, az előző évi munkateljesítmény függvényeként lehetett kisebb vagy nagyobb. A szövetkezet mind nagyobb segítséget adott a háztáji gazdaságoknak, nemcsak a kapott föld igény szerinti megművelésévei, hanem az állatállomány takarmányozási gondjainak megoldásával is. Idős, már munkaképtelen tagjaik helyzetén pedig a háztáji föld pénzbeli megváltásával igyekeztek javítani.

                                                                                        Farkas Árpád

 

Karácsony titka

Valaki mesélte, hogy karácsony előtt kivágták, kilopták a kertjében egy hatalmas ezüstfenyő közepét. Nincs ennél szomorúbb látvány! A mi "szép új világunk" is kilopta a karácsony közepét. A közepe: Jézus Krisztus tűnt el.

A nagy készülődésben az ünnepeltről feledkeztünk meg: Jézusról, az Élő Isten Fiáról. Így történt ez Betlehemben is ahol annyira el voltak foglalva az emberek hogy senkinek sem jutott ideje Jézusra, olyannyira nem, hogy csak egy istállóban kapott szállást a Szentcsalád. Igaz, ki tudta hogy Mária az Isten Fiát hordozza a szíve alatt és neki keres szállást? Miért nem jött fényes angyali kísérettel, hatalommal és dicsőséggel?

De Ő kisgyermekként jött a földre és szerényen meghúzódott, nem vehette észre senki az Isten fiát és talán nem is felelősek hogy lakást nem adtak Neki. Azonban újra és újra megjelenik az Isten, mert a lelkünkben akar lakni.

Sok dologgal foglalkozunk, még többről gondolkodunk, néha azért Istenre is kellene gondoljunk, nemcsak karácsonykor és még néhányszor amikor elmegyünk a szentmisére. Isten nem erőszakos. Szerényen meghúzódott, mint egy kisgyermek, zajtalanul költözik lelkünkbe, ha megengedjük.

Mindenféle csillogás és pompa nélkül rejtőzik el a fehér ostya színe alatt. Ezért beszélünk karácsony titkáról, de ha titok is, ha nem értjük is, LÉTEZIK!. Ha nem fényességgel, ha nem zajos hatalommal jön is közénk, azért eljön.

Csak az a nagy csend kell és kikapcsolódni az élet forgatagából, elfeledni a gondokat, bajokat, abbahagyni a szórakozást, a munkát és Istenre gondolni, imádkozni, meditálni.

Nagycsend kell hogy a szerényen, zajtalanul szóló Isten hangját meghalljuk a lelkünkben.

Ne csak kis istállószerű helyet adjunk Istennek, hanem az egész helyet lelkünkben. Lakoltassuk ki a bűnt és tárjuk ki a lelkünk, hogy betérhessen az Isteni Kisded!

Mert Jézus Krisztus a közepe a karácsonynak. Hiszen a karácsonyfa is Jézust jelképezi. És amikor meggyújtjuk a gyertyákat, azok a pici fények a világ Világosságát jelentik. Jézus mondta, hogy "én vagyok a világ világossága"(Jn 8,12).

Akármilyen ajándékot adunk egymásnak, akár szerényet, akár dúsgazdagot, ez csak jelkép, mert Isten a legnagyobb ajándékot adta erre a világra és ez az Ő Fia, Jézus Krisztus.

Adjon az Isten mindannyiunknak befogadó szívet, hogy helyet találjon a mi lelkünkben is az Isteni Gyermek és így kegyelmekben gazdag, békés karácsonyban legyen részünk.

  

                                                                                          István atya

 

Községünk eseményei

Az iskola sorsa

Nyilvános testületi ülést tartott a bakonyszentkirályi képviselő-testület 2010. november 17-én. Az ülésen az alábbi napirendek szerepeltek: 1. Az önkormányzat 2010. évi háromnegyed évi gazdálkodásról szóló beszámoló megtárgyalása, elfogadása. 2. Az önkormányzat 2010. évi költségvetésének módosítása. 3. Az önkormányzat 2011. évi belső ellenőrzési tervének elfogadása. 4. Az önkormányzat 2011. évi költségvetési koncepciójának megtárgyalása, elfogadása. 5. Az önkormányzati képviselők tiszteletdíjának mértékéről, a természetbeni juttatásokról szóló rendelet megalkotása. 6. Vegyes ügyek.

A 3. napirend keretében bejelentették, hogy tárgyalásokat folytatnak a Bakonynána-Dudar kistérségi társulásba történő belépésről, mivel a csökkenő gyermek létszám miatt az állami finanszírozás mértéke továbbmérséklődik. Elmondták, örülnünk kell, hogy még befogad bennünket valaki.

A testületi ülést követően Farkasné Ábrahám Csilla iskolaigazgató összehívta a tantestületet, és tájékoztatta a pedagógusokat a fejleményekről. A bejelentés keltette hullámok kezelésére az érintett önkormányzatok az iskolás szülők részvételével falugyűléseket hívtak össze. A falugyűlések lezajlását követően Farkasné Ábrahám Csilla iskolaigazgató beadta lemondását az igazgatói posztról, és kérte korábbi tanári státuszba történő visszahelyezését.

megnyito.jpg

ellenvelemeny.jpg

resztvevok.jpg

ritka_szeksorok.jpg

Az ügyhöz érintőlegesen kapcsolódó hír az alábbi linken nézhető meg:

http://www.naplo-online.hu/fooldal-foldalrovat_legfrissebb_hirek/20101021_zirc

Kicsit távolabbi jövő szempontjából a következő hír is fontos lehet:

http://www.origo.hu/itthon/20100912-kozigazgatasi-reform-jarasok-bevezetese.html

 

                                                                                     Farkas Árpád

 

Mikulás ünnepség az iskolában 

Ezt a gyerekeknek mindig kedves ünnepet az osztályok színjátszó köreinek bemutatkozása jelentette az iskolai mikulás napi ünnepségen. Szavak helyett beszéljenek a képek.

 

 beoltoztek.jpg

 

                  eloadas.jpg

kata2.jpg

 

                    nyolcadikosok_kepz.rip.jpg

mikulas_napi_kozonseg.jpg

                         Farkasné Ábrahám Csilla, Kassai Edina

                                    Ünnep  az  

                                     óvodában                                                                                                                                                                                                                                     

Az óvodában, immár hagyományosan rendezték meg a karácsonyi vásárt. A vásárra szülők és óvodai dolgozók készítettek emléktárgyakat. A vételárat most is gyermekjátékok beszerzésére fordítja az óvoda.

 

 karacsonyi_vasar_001.jpg

 

 

 

karacsonyi_vasar_021.jpg

karacsonyi_vasar_023.jpg

karacsonyi_vasar_022.jpg

karacsonyi_vasar_024.jpg

karacsonyi_vasar_026.jpg

Jasperné Vesztergom Gertrúd

 Karácsonyi ünnepség az iskolában

 

Immár hagyomány a bakonyszentkirályi iskolában, hogy karácsony előtt, félév záráskor műsorral és ajándékkal kedveskednek egymásnak az iskola tanulói. Ebben az évben december 21-én kedden tartották meg belsőséges ünnepélyüket. Műsorral az énekkar és az 5. osztály kedveskedett a többieknek, amit Németné Molnár Viktória tanár néni tanított be, és a zeneszámokat gitárral kísérte. Az ajándékokat a diákönkormányzat nevében Varga Katalin és Dér Bernadett adta át az osztályoknak, csillagszóró gyújtás kíséretében. A csillagszórókkal Peng Márton és Zsargó Patrik küzdött meg.

 

 

csiiz.jpg

csillagszoro.jpg

kar.ajandek_osztok.jpg

kar.eloadas.jpg

kar.elsosok.jpg

kar.felsos_eload.jpg

kar.felsos_eload.jpg

kar.felsos_kozonseg.jpg

kar.fotosok.jpg

kozonseg_alsos.jpg

 

Az iskolai ünnepélyről további képeket rakok fel az alábbi oldalra:

http://indafoto.hu/iskola

                Farkasné Ábrahám Csilla

ÉLETÚTAK

 

Gubicza Antalné óvodapedagógus, Kerekerdő Óvoda Bakonyszentkirály 

Gubicza Antalné ( Kecskeméti Mária) 1952. március 18-án született Szőnyben.

1970-ben Egészségügyi Szakközépiskolában csecsemő és gyermekgondozónőként érettségizett, majd  a tatabányai Módszertani Bölcsődében helyezkedett el.

1974-ben férjhez menetele révén került Bakonyszentkirályra, a jelenlegi óvoda egyik elődjéhez, a cseszneki Napköziotthonos Óvodába, ahol képesítés nélküli óvónőként a vezetői

feladatokat is ellátta.

Miután az elavult cseszneki és bakonyszentkirályi óvodákat megszüntették,  helyettük a két falu, majd Bakonyoszlop csatlakozásával 1979-ben újonnan átadásra került a két csoportos, majd egy év múlva a 3 csoportra bővített bakonyszentkirályi Napköziotthonos Óvoda, ennek vezetését, teljes beindítását is reá bízták.

Család és  munka mellett szerzett óvónői oklevelet a Soproni Óvónőképző Intézet levelező tagozatán 1977-ben.

1983-ig dolgozott vezetőként, emellett csoportban is helyt kellett állnia, de az élelmezésvezetői feladatok is ráhárultak. 2010. júniusában  közalkalmazotti munkaviszonyának 40 éves jubileumát ünnepeltük. 2011. március 18-tól nyugdíjba  készül.

Nevelői  munkája: 

Pedagógiai munkáját az empátia, a következetesség, a segítő, szerető szigor jellemezte. „Követelek Tőled, mert szeretlek!" - fogalmazta meg pedagógiai hitvallását. Mindig a gyermekek érdeke volt az első, a csoportjáért tűzbe ment volna.

Hangsúlyt fektetett a tehetséggondozásra, de felkarolta az elesettebbeket is. Mindig lehetett rá számítani kézműves foglalkozásokon, falvaink rendezvényein  fellépő   csoportjával, rendszeresen rajzpályázatokon vettek részt, de gondoskodott arról is, hogy  óvodás csoportjainak életét az egész megye megismerhesse írásain keresztül a Napló újság hasábjain is.

Ennek a három kistelepülésnek a gyermekei, több generáció „a keze alatt" nőtt fel. Már volt óvodásai gyermekeit neveli. Minden szülő elismerően nyugtázza, hogy Eszti néninél biztosan felkészülve kerülnek a gyermekek az iskolába.

Szabad idejében, családja körében is az óvodai munkáján járt az  esze, újabb és újabb ötleteket kitalálva, vagy éppen a szakirodalmat böngészte. Folyamatosan képezte magát, ezért tudott lépést tartani a változásokkal.

Az óvodában töltött évek úgy tűnnek néha számunkra, mintha nyom nélkül múlnának el, ennek mond ellen az, amikor Eszti nénit az általános iskolából kilépő volt óvodásai meghívták ballagásukra, hogy együtt idézzék fel az  óvodás emlékeket.

  



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 26
Heti: 54
Havi: 596
Össz.: 138 331

Látogatottság növelés
Oldal: Váralja, falu 2010. nov.-december
K ö z é l e t - © 2008 - 2024 - szentkiralyikozelet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »