Kedves Olvasó!

Ezen az oldalon a képek elég nehezen kezelhetőek, tölthetőek le.

Készítettem egy másikat, ahol a képtár, ami külön jelenik meg, jobban használható. Igaz itt meg a szöveg kezdetleges. A képekért érdemes megnézni.

http://5mp.eu/web.php?a=szentkiralyikozelet&o=V05l0XtGH8

Farkas Árpád

SZEMELVÉNYEK

Hűség a Bakonyhoz című kiadványt Huszár Zoltán vezette szövetkezet jelentette meg, Turai Lajos írta. Ebből idézem a következő részt:     

SZAKÁCS  ISTVÁN VALLOMÁSA  KÖZÖSSÉGRŐL, MUNKARÓL

 

A legtöbbet próbáltak nemzedékéhez tartozik Szakács István, aki 17 éven át- 1969-1986 között - állt a bakonyszentkirályi termelőszövetkezet élén. Az a körülmény, hogy agrárproletár családból származik és 1926-os születésű, eleve behatárolt a élete világát. Az alul lévők, a kirekesztettek sorsa volt az övé. Amire csak tehertétel, hogy apja 19-es kommunista, ami reményt ébresztő emlék volt ugyan, de az eszmélődő ifjú számára még kézzelfoghatóbbá tette: keserves évek várnak rá. Egy százholdas bérlőnél dolgozott a Győr megyei Bőnyrétalaphoz tartozó Örkény-pusztán. Tizenéves erejét sertéspásztorsággal kezdte fölmérni, aztán volt kocsis, tehenes, növény termesztő, sőt, amikor nagybátyja a traktor indítókarral kezét törte, ő ült a jó öreg MC-Cormik 36-os traktor nyergébe. Tizenhét éves ekkor. Különös pillanata ez életének. A gép erejét érezte, és talán életében először, hogy milyen sokat ér a munkásember ...

Leventeként elhurcolták és nyugati fogságából 1946 májusában tért haza. Otthon - Bőnyrétalapon - már-már igazi gazdaságba csöppent: a földosztáskor 7 holdat kaptak, örököltek, béreltek is, így a család 14 holdat művelt. Igavonónak ott volt a két tehén és a háborúból visszamaradt egy szem orosz hucul ló. Az igazság az, hogy az apát lekötötte a mozgalom, a pártélet és a község bírájának tiszte is sok elfoglaltsággal j árt. A birtokot- István hazatértéig - a mama és két lány testvére, nővére és húga művelte.

Külön lélektana van annak, hogy kinek mit jelent a föld. Igaz, a történészek fogalmazása a földosztás igazságtevéséről, aki hozzájut, hogy a magáénak mondhassa - alig tud vele mit kezdeni. Különösen nem tapasztalat - magyarán gazdálkodni tudás - nélkül és főleg eszközök hiányában. István is tett-vett a birtokon, de még szabadabbnak érezte magát a helyi posta alkalmazottjaként. A hucul lovat befogta, ő vitte naponta a postai küldeményeket. ....

 

Szakács Istvánt nem csak helyismerete, de határozott cselekvőképessége is ismerté tette a bakonyi falvakban. Ott volt a tsz szervezés idején, segítette, előbb mint a mezőgazdasági osztály vezetője, később mint az ágazat dolgait felügyelő járási tanácsi elnökhelyettes, a falusi közösségek megszilárdulását - nem volt hát előzmény nélküli a bakonyoszlopi felkérés. A kezdeményezés az illetékes pártszervek támogatásával találkozott. Egyetértett vele Semsei György, a zirci járási pártbizottság első titkára és Józsa János is, aki annak idején a megyei pártbizottság agrárpolitikai titkára volt. Bíztak benne és azzal bocsátották el, hogy mutassa meg a
termelés gyakorlatában, mire képes, mennyire rátermett vezető.

1969. augusztus 16-án elnökként lát új feladatához Szakács István, a Bakonyváralja Jóbarátság élén. Belülről látni valamit egészen más, mint amit a külső szemlélő észrevesz. Szakács István végül is azzal vállalta megbízását, ha a tanácsi munkatársát, Gubicza Ferencet, a mezőgazdasági osztály vezetőjét magával viheti. Az elnök és a fiatal, ambiciózus főagronómus bármilyen lendülettel látott is munkához, az örökséget csak kitartó munkával tudták eltakarítani. Az első évet mérleghiánnyal zárták. A
pénztelenségre jellemző, hogy borjúkötél-vásárlásra sem futotta, nem hogy gépre, alkatrészre. Az alkalmazottak nagy számban otthagyták a szövetkezetet, jó néhány tsz-tag is kilépett, akik maradtak, azok a korábbi
kereset 80 százalékát kapták csak. A morál is állapot jellemző esete. Aratás idején megesett, hogy a "hivatalos" munkaidő lejártakor kocsin hagyták a gabonát, mert addig tartott a műszak ... Hasonló körülmények uralkodtak a kiegészítő üzemekben is.

Egy év munkája kellett hozzá, hogy a hangulat megváltozzon, bizalmat kapjon az új vezetés. Azt pedig csak szinte napi párbeszéddel, a munkahelyeken való vitával, győzködéssel, fáradhatatlan kitartással lehetett elnyerni. Szakács István, Gubicza Ferenc győzte erővel a próbát, később fiatal szakemberek - köztük Scheibenhoffer Antal, Markovszky György álltak a sorba, mutattak példát az igényes munkában. Egyre több vállalkozásba kezdett a tsz. Később ugyan nem igazolta az előzetes reményeket, de mégis nagy ügy volt annak idején (1971-1973) a szakosított tehenészeti telep építése, az állomány tbc-mentesítése, és igencsak elnyerte a tagság
támogatását a földvédelmi, a meliorációs program, a mély, a vízmosásos területeket hasznosító nyártelepítés. A szakemberek előtt azzal is vonzó lett a tsz, hogy a szolgálati lakások sorát építették.

Az 1974-es esztendő kialakította a Váralja jelenlegi működési területét.  A Dudarral való egyesülés megbízható anyagi és erkölcsi alapokon történt.  A Váralja Tsz a kiegyensúlyozott gazdaságok közé küzdötte fel magát. A személyes jövedelmek megemelkedtek, felfutott a kiegészítő tevékenység, és az új foglalkoztatás lényegesen javította a családok anyagi helyzetét. A
háztáji termelés megbecsült része lett a tsz gazdálkodásának. A tsz fejlesztett, újabb és újabb beruházásokra vállalkozhatott, az éveken át 10-15 millió forintnyi nyereség a szociális juttatások kiterjesztésére adott lehetőséget. Az ingyen telek intézményes lett, a házépítési támogatás sokak gondján enyhített, a nyugdíj kiegészítés, az üdültetés megszervezése a gazdaság lehetőségeit érzékeltette a tagság előtt.

Tizenhét évi elnökség után Szakács István 1986. március I-jétől nyugdíjas. Azzal a megelégedéssel tekinthet életpályája legalkotóbb időszakára, hogy érdemes volt, tisztességgel és eredménnyel tette dolgát, és munkáját nemcsak a Váralja tagsága, hanem a nagyobb közösség is megbecsülte. Fáradozását a kormány a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerte el.

Ha apja elé állhatna, tiszta szívvel mondhatná, hogy a tőle kapott szellemi örökség jegyében a munkát, a közösség szolgálatát vallotta irányító elvének. A kapott megbízást ereje szerint teljesítette, noha az élete sok-sok fordulóján idegtépő erőfeszítést követelt. Alig hogy belekóstolt a nyugdíjas életbe, időnként arra gondol, hogy korán választotta a nyugalmat. Nem titkolja, fájlalja, hogy a különböző társadalmi funkciókból egyre-másra kiszorul. Tapasztalatait hasznosítva végezte pártmunkáját (1950-től párttag), látta el a szövetkezeti mozgalomban megbízásait, TSZKER tb-elnök 10 évig és egyben az Országos Tanács tagja, a vízügyi társaságtói kapott feladatait - itt is, ott is fiatalítanak és mondják közben: pihenjen, megszolgálta a nyugalmat. - A munka felelősséget ad, rendszerességgel jár, azt jelenti, számon tartanak - így moralizál magában.

Megelégedése, hogy Huszár Zoltán viszi tovább a tsz ügyeit. Szakács István mindenki másnál hosszabb ideje együtt dolgozik vele. Ismeri fáradhatatlanságát és azt, egyetlen törekvése, hogy szolgálja a közösséget. Rövid kikapcsolódás után is (nyugdíjasként változatlanul tagja a tsz vezetőségének) azt tartja, hogy az őt követők nehéz helyzetbe jutottak.
Egyre csak drágulnak a termelés költségei, az értékesítési árak meg nyomottak, ráadásul a piac is bizonytalan. Minden időnek megvan a maga nehézsége.

Szakács István boldog nagyapa. Lánya, Erika állatorvos. A Váralja Tsz tekintélyes szakembere, férje is szakmabeli, dr. Édes Géza körállatorvos.  Az unokák - Anna és Marci - más világban nőnek fel, mint amiben a nagyapának része volt. Ez is megelégedése Szakács Istvánnak. Mint ahogy az is, hogy az intenzív német nyelvtanfolyamra beiratkozott lánya és veje a nyugdíjas elnököt is benevezték. Együtt tanulnak. Megteheti Szakács István, hisz felesége is nyugdíjas, ha lehet, segít neki. És tanulni soha nem késő.

Bittmann József

A legutóbbi éveket kicsit sajátos lelkiismeret furdalással élte meg Bittmann József. 1980 óta nyugdíjas, azóta nem dolgozott rendszeresen sem a tsz-ben,
sem otthon. Hogy nem kellett dolgoznia, mégis megélt, az volt a furcsa.
Hiszen ő 12 éves kora óta keresett, azóta nem volt megállása, mindig szorított az idő, a tennivaló, valami mindig hiányzott, amiért többet kellett dolgoznia,
mint másoknak. Kezdetben szolgalegény , majd cselédeskedett, 1945 után
újgazda, 1952-től pedig tsz-tag. Ez mind olyan hely volt, ahol soha nem
tudott eleget dolgozni se, keresni se.

- A tsz-ben sem lett könnyebb a sorsa?

- Az ötvenes évek elején? - kérdezett vissza. - Amikor hozzám hasonló nincstelenek álltunk össze, s az állam sem tudott akkor még komolyabb támogatást adni? Megmondom úgy ahogyan történt, igen nehezen éltünk.
A földeket a kicsiny terület miatt - 13 család kezdte a szövetkezet et itt, Bakonyoszlopon - nem tudtunk tagosítani. Terményt még csak tudtunk osztani, de pénzt, azt alig. Aztán elég nagy volt a mozgás is a szövetkezetben, azt is mondhatnám, egy átjáróház volt a mi gazdaságunk. 1954-ben jó néhány agrárproletár települt ide a Nagyesztergári Állami Gazdaságból.
1955-ban több régi középparaszt is belépett. Ezek nagy része 1956-ben azután fogta az állatait, szekerét, aztán eltávozott közülünk. De vitték volna azt is, amit nem ők hoztak be. Na, ezt aztán nem engedtük. Idősebb Mikóczi Józseffel, aki akkor az elnökünk volt, mi kitartottunk, és amit lehetett, megmentettünk. Az események elmúltával aztán néhányan visszaléptek. Addig nehéz napokat éltünk át, alig maradt szekerünk, lovunk. nagy üggyel-bajjal tudtunk csak elvetni, a szükséges dolgokat végezni.

- Úgy tudom, egy ideig Ön is volt elnök.

- Igen. Mikóczi József 1958-ban meghalt. Utána engem választottak. Huszonöt család dolgozott akkor együtt.

Nem gondolt arra, hogy tanuljon?

- Gondoltam bizony. De akinek dolgoznia kellett, az nem ért rá az ilyen foglalatosságra. Pedig ekkor már egészen jól álltunk. Szépen kerestünk, jó haszna lett a korábbi erőfeszítéseknek. Olyannyira ment a dolog, hogy 1959-ben külön akartunk maradni, azt javasoltuk: alakítsanak a falu többi gazdái másik szövetkezetet. Ez a törekvésünk azonban nem járt sikerrel.

- Milyen munkákat kapott az új tsz-ben?

- Állattenyésztési brigádvezető lettem. 1967-ig csináltam ezt, ekkor már jöttek a fiatalok az iskolából, illett nekik átadni a helyet, ők jobban értetté azt, amit mi korábban csak úgy tapasztalatból, a korábbi hagyományok szerint végeztünk.

- Később mivel foglalkozott?

- Maradtam az állatok közelében, növendék marhákat, hízóbikákat gondoztam. Ez jó keresetet nyújtott akkoriban. Az állatok mellett lehetett keresni. A mi tsz-ünk hamar talpra állt. Tudja, az oszlopi emberek mindig híresek voltak régen is arról, hogy jó dolgosak. Ezt a hírüket a tsz-ben sem tagadták meg. Később más tehenészeti telepeket is megjártam, de nem
mindenütt alakult jól az összhang. Legvégül a borjúnevelőben kötöttem ki. innen mentem nyugdíjba is 1980-ban.

- Elég kevés nyugdíjjal- kapcsolódott a beszélgetésbe Bittmann Józsefné, a feleség, aki szintén jelen volt, és segített a férjének

   emlékezni. évszámokat, kereseti adatokat felidézni.

- És mennyi volt az a kevés?

- Annak idején 4200 forintot kaptunk, igaz, hogy most 5750-re felment, de ezt ketten kapjuk valójában, mert amikor csak a gyerekektől menni tudtam, mindig ott dolgoztam én is a tsz-ben .. Kellett a pénz is, de megmondom, szerettem oda járni. Mi, asszonyok szívesen mentünk a közösbe, a munka mellett jól el tudtunk beszélgetni. Örültem, amikor jól haladtunk a dologgal. Hát még amikor az első kombájn megjelent a falu határában. Mint a gyerekek, futottunk utána, szinte éljeneztük. Mi talán jobban megéreztük, mint a férfiak, hogy mekkora könnyítést hoz a paraszti munkába. Csak a baj az, hogy nem önálló tagok voltunk, így most nincs saját nyugdíjunk. Sokáig állattartással kellett kiegészíteni a fizetést, a nyugdíjat is. Ma már megöregedtünk, betegesek, fáradtak vagyunk. Bizony nem megy úgy a munka, mint máskor. Szerencsére segítenek a gyermekek.

Hát igen, a gyermekek. Bittmannék öt gyermeket neveltek fel, három fiút és két lányt. Ketten közülük itt a faluban, Bakonyoszlopon élnek, ketten Zircen. Egy fiuk a tsz-ben dolgozik, a szentkirályi központban van a munkahelye. Igaz, most sokat segítenek valamennyien az idős szülőknek, de amíg mind szakmát tanult, amíg házat építettek, ők is gyermekeket neveltek - 12 unokával dicsekedhetnek már Bittmannék -, addig bizony elkelt a szülők segítsége. Az unokák felügyeletében ma sem ritka az
"öregek" részvétele. Amikor elbúcsúztam, Bittmann-né egy üveg borral ajándékozott meg, mivel nem fogadtam el semmiféle kínálást (kocsival lévén), amikor el akartam hárítani a szíves ajándékozást, felvetve, hogy én azt semmivel ki  nem érdemeltem, csak annyit mondtak: - ló volt elbeszélgetni valakivel ezekről a régi időkről, tudja, nekünk ezek nagy idők voltak, az egész
életünk ...

Igaz, az egész életüket beleadták a szövetkezetbe, nemcsak az egykori kis szekeret, gyenge jármú tehénkéket - gondoltam, már az utcán ballagva, kezemben az ajándékba kapott üveg borral. - De vajon nekünk, a Bittmann Józsefék után következő nemzedékeknek hány üveg bort kellene a megcsámpult öreg asztalokra letenni, hogy valamennyire is szimbólum
értékű legyen az a köszönet, amivel nekik tartozunk izzadságcseppekért, kérges tenyerükért, a kialvatlan hajnalokért , az irodába kényszerült ákombákom betűkért, értünk, magunkért ...

Fortenbacher Antal

Ilyen természetességgel, szinte várakozással még sehol sem fogadtak, mint
Fortenbacher  Antaléknál. Amikor a dolog magyarázatáról érdeklődtem, el-
mondták, hogy elég gyakran fordult meg náluk újságíró, még a tv-sek is jártak
nála többször. A falusi élet régi értékeit kutatták, a bekövetkezett változások lényegét, ezekről az emberek véleményét. Fortenbacher Antal pedig sokat
tud a régi időkről.

- Nekem a mi falunk élete régebben jobban tetszett - kezdte a mi
kérésünkre is az emlékezést. - És nemcsak azért, mert fiatalabb voltam.
Sokkal vidámabban éltünk. Pedig a bakonyoszlopi nép igencsak szorgalmas  volt mindig. Itt soha egy talpalatnyi földet műveletlenül találni nem
lehetett. De télen, amikor kevesebb a paraszti munka, akkor szakítottunk
időt a mulatságra. Az is része az emberi életnek.

Esténként rendszeresen összejöttünk: kártyázgattunk, táncoltunk, meséltünk. Ilyenkor igazi társadalmi életet élt a falu. Ugyanis nemcsak a fiatalság
jött össze. Az idősebbek is. Még az öregek sem maradtak ki ...

- Most erre nincs példa?

- Nem nagyon, én legalábbis nem tudok róla. Mindenki hajtja a maga

dolgát, alig beszélnek egymással az emberek. Időtöltés céljából nem
nagyon, legfeljebb, ha dolguk van egymással.

- Mi okozta ezt az eltávolodást, talán a tsz?

- Nem, a tsz nem, ott inkább alkalom nyílt a találkozásra. Az életkörülmények változtak meg. Egyrészt sokat is dolgoznak az emberek, másrészt új lehetőségek teremtödtek, például a televízió. Sok embert, családot otthon tart, kicsit elidegeníti az embereket egymástól. Nekem hiányzik a régi társasági falusi élet, de úgy tapasztalom, másnak is. Ezen már sokat
változtatni nem tudunk ...

Talán ebben nem lesz igaza Fortenbacher Antalnak, hiszen annyi mindent megváltoztattak már ők ott Bakonyoszlopon, olyan változások következtek be életünkben, amelyet elképzelni sem lehetett korábban.
Igaz, nemcsak a helyi erők hatására történt mindez.

Fortenbacher Antal például 1948-ban tért meg a hadifogságból, de szüleit, családi fészkét nem találta ott, ahol hagyta, kitelepítették őket, az
NDK mai területére kerültek, mivel német ajkúaknak számítottak. A fiatalember egyedül, szinte nulláról kezdte az életet. Földeket bérelt,
1949-ben megnősült. Az akkori idők azonban nem kedveztek az újrakezdőknek. Nem járt sikerrel, ezért 1952-ben elment a dudari bányához dolgozni. A földalatti munka azonban nem nagyon tetszett neki. Két év múlva ismét a földműveléssel próbálkozott. Most már több sikerrel. 1959-ben azonban ő is tsz-tag lett.

- Kezdetben bizony ott sem ment minden jól. Alig kaptunk valamit a munkánkért. Az 1960-as évek második felében aztán jelentősen változott a helyzet. A tsz gazdálkodása is jobb lett, de a legtöbbet az jelentette, hogy egyre több, jobban használható gépet kaptunk. A nehéz munkát már levették a gépek a parasztemberek válláról.

- Ön milyen munkákat végzett, milyen feladatokat kapott?

- Kocsis lettem, két lovat vittem be a belépéskor. Hosszú évekig ezekkel dolgoztam. Aztán csikókat neveltem, később ezeket hajtottam. Tudja, a kocsisok mindenféle mezőgazdasági, szállítási munkában részt kellett hogy vegyenek. Még ma is így van. Hát még korábban, amikor még csak lovak voltak a tsz-ben, gépek alig. Nyugdíj előtt néhány évig a mészégetőknél
dolgoztam. Ez itt a mi vidékünkön régi hagyomány volt. Akkoriban, amikor még én is csináltam, három kemencét működtettünk, ma már csak egy kemencében készül a mész. Nehéz munka, nincs rá vállalkozó, pedig jól pénz lehetne vele keresni.  Az idén tíz éve már,- hogy nyugdíjas Fortenbacher Antal. Kezdetben 3000 forintot tett ki a nyugdíja, mostanra elérte a 4700 forintot. Hívják időnként a tsz-be dolgozni, a darálóban szokott segíteni, ha szükséges. A lányáékkal él együtt, szép új házukban. Inkább a ház körül dolgozgat, nekik is jól jön egy kis segítség. Azért a tsz-t figyelemmel kíséri, mire viszik a maiak. A nyugdíjasok küldötteként vesz részt a gyűléseken. Ezt szívesen vállalta, szereti tudni mi van, mi a gond, a tennivaló éppen a gazdaságban.
Büszkeséggel említi a szép új tehénistállókat, amelyek nemrégen készültek el. Ezekben egész más lesz a munkája a gondozóknak.

- Így nyugdíjasan hogyan tekint vissza a tsz-ben megélt évekre?

- Szerintem a tsz-eket meg kellett Magyarországon csinálni, másként nem lett volna elegendő munkaerő az iparfejlesztéshez. De nekünk, itt maradóknak sem jött rosszul. Itt van ez a nyugdíj. Ezt a régi parasztemberek el sem tudták képzelni, milyen biztonságot jelent ez egy öregembernek. Ez e-nélkül elképzelhetetlen lett volna. 

Tárkányi Ferencné

Küzdelmes, de igen tartalmas életet élt Tárkányi Ferencné. Két gyermeket nevelt, egészen kicsi koruktól egyedül. Mindkettő felnőtt már, Budapesten élnek, férjhez mentek, lakást, kocsit vettek. Neki magának szépen berendezett háza van Bakonyoszlopon, 1987 szeptembere óta nyugdíjasként él itt.

Tárkányi Ferencné élete legnagyobb részében a bakonyoszlopi, majd a szentkirályi termelőszövetkezethez kötődött.

- Nekem jól jött a termelőszövetkezet megalakulása 1959-ben - kezdte a
visszaemlékezést Tárkányiné -, nem sokkal korábban maradtam egyedül,
kislányaimat ruházni, etetni kellett, a tsz-ben pedig volt munka bőven.

- És a kereset hogyan alakult? 

- Eleinte bizony nem volt sok. A bakonyoszlopi szövetkezet első néhány
évében a gyengébbek közé tartozott. Ekkor éppen csak megéltünk.
Később aztán egyre jobb lett. De hát ez a legtöbb tsz-nél így volt.

- Milyen munkákat kapott?

- Az első években még mindent csináltunk, úgy értem, minden nőnek

való munkában ott voltam, kinn a földeken. Arattunk, kapáltunk, szénát
gyűjtöttünk, részt vettünk a betakarításban stb., stb. Később aztán
változott a helyzetem. A bakonyoszlopi termelőszövetkezet 1962-től
csirkeneveléssel kezdett foglalkozni. Én csirkék mellé kerültem. Kezdetben csak 3000 darab volt turnusonként, később bővítették a csirkeólakat, hiszen akkoriban ez jó jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Egészen 10 ezer darab csirke felneveléséig elmentünk turnusonként.

Tárkányi Ferencné csaknem 12 évig dolgozott a csirkék mellett. Csak akkor hagyta abba ezt a foglalatosságot, amikor a tsz beszüntette a csirkehizlalást. Ezután a cseszneki fafeldolgozó üzembe került, de ez már a
szövetkezetek egyesülése után történt.

- Itt mi volt a feladata?

- Ami csak akad egy fafeldolgozó telepen, mindenhez érteni kell, mindent csinálni kell. Húszan, huszonöten dolgoztunk itt nők, férfiak vegyesen. Elmondhatom, hogy sok munkánk volt mindig, de kerestünk is.
- Mit gondol, ön miért kerülhetett a fatelepre?

- A tsz vezetői - és ezt köszönettel mondom - ügyeltek arra, hogy egyedülálló létemre jobban fizető munkákat kapjak. Ugyanakkor az én munkámra mindig számíthattak.

    - Ez később is így történt?                .

- Igen. Körülbelül öt évig dolgoztam a fatelepen, majd a szentkirályi tehenészetben lettem fejőnő. Gépekkel fejtünk , hárman átlagosan 500 tehenet. Innen mentem nyugdíjba. Ha nagyon megszorulnak, valaki megbetegszik, ma is szívesen megyek vissza segíteni, ha hívnak.

- A nyugdíja mennyi lett?

- Amikor elmentem, 5025 forintot állapítottak meg. Azóta ez növekedett már. Jelenleg 5350 forintot kapok.

Végül a lányai sorsáról beszélgettünk. Az idősebbik Budapesten, a Philaxiában lett vegyipari szakmunkás, a fiatalabb közgazdasági szakközépiskolát végzett Pápán. Az Újságíró Szövetség apparátusában adminisztrátor. Újságíró szeretne lenni, ezért a továbbtanulás a legfőbb gondja. A lányok elég gyakran jönnek, szoros kapcsolatot tartanak anyjukkal.
Ilyenkor hozzák az unokákat. Tárkányi Ferencné most már leginkább a nyarat várja. Végre lesz szabad ideje. Lányai ígérték, hogy akkor az unokák hosszabb ideig is nála lehetnek.

  Nagy Bálint

Fekete ruhában komoly idős arcok, / öröm nézni őket - dolgos szép parasztok. Ez a két sor Nagy Bálintnak a Zárszámadáskor című verséből való.
Ideje 1962. Tehát alig három évvel az oly sok kétellyel, fenntartással vállalt termelőszövetkezet megalakulása után. A versből teljes közösségi azonosulás sugárzik, mintha nem is lenne drámai előzménye. Pedig Nagy Bálint valóságos bujkálás után Bakonyszentkirály gazdái közül legutoljára írta alá a belépési nyilatkozatot. "Paraszt szabadságát nem adja" - ez volt fennhangon vallott felfogása.

Nagy Bálint az egyik legrokonszenvesebb paraszti személyiség, akivel a krónikásnak valaha is dolga akadt. Az 1914-es születésű életvidám ember népi ihletésű költészetének legfőbb jellemzői a hazafiság, a föld, a teremtő parasztember tisztelete. A bujkálás és később a teljes beilleszkedés, a sorsközösséget vállaló magatartás nem ellentmondó egymásnak. Nagy Bálint elmondja, hogy a nagy szervezés idején az egyik Veszprérnből jött mérnökféle" agitátor saját meggyőző tudománya kudarcának beismerése után Beke Ernő iskolaigazgatót próbálta megnyerni beléptetésére. Jött
újra, de nemcsak Beke Ernővel, hogy rábeszélje, hanem segítőül Szalóki Zsuzsa, Németh Erzsébet és Mészáros Ilona tanítónőt is magával hozta.

Nem és nem ... Aztán szó szerint végül Beke Ernő lakásán írt alá ... Nagy Bálint a maga módján tüntetni akart nyakasság ával. Annak jóvátételét akarta az agitátorok megjáratásával, amire öt az ötvenes években rákényszerítették ... Bátyjával együtt 15 holdat műveltek. Nem tudták elviselni, hogy a beszolgáltatás után akár éhen halhatott volna a
család. Arra kényszerültek, hogy a saját termésből lopkodva néhány zsák búzát az éj leple alatt a szalmakazal tetején rejtsenek el, hogy a zsírosbödönt a földes szobában vermeljék el. ..

A múltidézés az évtizedek után történelmi epizód, még ha humorral is oldja Nagy Bálint - azért fizettetett az aláírás idején. Hadd tudja, akit illet: elviselhetetlen, ha a munkának nincs eredménye. Az adót egyébként úgy tudta fizetni, hogy a föld mellett kőbányában vállalt munkát ...

Nagy Bálint a közösben hamar megbékélt önmagával. Eleinte "közlegény" volt a növénytermesztésben, a kézi munka továbbélésén később úgy változtattak, hogy gépeket kértek a zirci gépállomástól. A Bakonyalja Tsz igazi nagy gondja az volt, hogy a munka zöme a nőkre jutott. A falu annyira kiárusította munkaerejét, hogy a kezdéskor Nagy Bálint a maga 45
évével szinte sihedernek számított a veterán korúak sokaságához képest. Ilyen helyzetben természetesnek vette, hogy az alapítás után 2-3 évvel (ki emlékszik már pontosan?!) traktoros brigádvezetőnek tették meg. Nem azért, mert értett a traktorokhoz, hanem abból a meggondolásból, hogy tudott - lovagolni. Egy-egy traktor Oszlopnál, meg a szentlászlói szélen
dolgozott. Szemmel kellett tartani ...

A brigádvezetés legnagyobb próbatétele az emberek munkára toborzása volt. Nem is az, hogy nem akartak dolgozni (a jelképes fizetés ismeretében az is természetes lett volna), hanem a kezdés ideje - nagyüzemben csak nem lehet saját belátás szerint. A lakásra járás - találkozunk a tanácshazánál- nem a brigádvezető természetéhez való. Nagy Bálint a részes művelést
tartja a tsz nagy állomásának. Mivel pénzhez alig jutottak, a feléért, harmadáért végzett munka ösztönző díjazásnak bizonyult. Hogy a "saját" boglya nagyobb lett, mint a tsz járandósága? - az öreg szem nem tudta megítélni. .. Nagy Lajos, az első elnök, aztán nem, sokkal később öccse, Nagy János és Hegyi János is megértő vezetők voltak ...

A nagy tsz, a Váralja megalakulása évében, 1974-ben ment nyugdíjba, előtte azonban keményen dolgozott a kőbányában, könnyebbséget jelen- tett az erdészet. Ott sem sokáig szolgált, végül is rokkantnyugdíjasként érte meg 60. születésnapját. Nagy Bálint tíz éven át még tehenet tartott ház körüli gazdaságában, de a kasza egyre nehezebb lett kezében. Újabban már csak malacok, tyúkok, kacsák vannak az ólakban, az udvaron. Nagy Bálint mégsem tétlen idős korára. Költészete mintha új virágzását élné.
Kötetét jelentette meg 1965-ben a Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek Közérdekű Közösségi Kalendárium "Bakony, te szép hazám" címmel, versét közölte (értő méltatással) a Reformátusok Lapja (1988. március 13.), ö maga a tv Évgyűrűk műsorában tűnt föl (1988. február 19-én) - és szülőfaluja közéletének máig aktív résztvevője.

Nagy. Bálint feleségével (ugyancsak tsz-nyugdíjas) szinte idilli békében él. A feleség őszinte öröme társának derűje, kiteljesedő költészete. Az emlékező Nagy Bálint nem felejthető epizódot idéz föl. Évekkel ezelőtt a cseszneki várünnepségeken tábortűz mellett saját versét mondta. A közönség sorai között egy katonát vélt felismerni. Végül tisztázódott: az
őrnagyi ruhában megjelent vendég nem más volt, mint a tsz-szervezés idején az a veszprémi mérnökféle agitátor ..

Egyvalamivel nem békél meg Nagy Bálint. Az Újhegy, ahol sokadmagával neki is szőlője, gyümölcsöse volt - a kultúrákat kihúzogatták, hogy majd közös használatba veszik - kopár, senki földje lett. A gazdátlansággal nem békélhet ...

'E krónika rögzítése után "felebaráti szeretettel" levelet írt Nagy Bálint. Eszébe jutott az első tsz-traktor vásárlása. A traktort Biczó Vince és Szabó János tsz-tagok kölcsönadott pénzéből vették. A gép első vezetője Németh
Imre volt. Később Zsargó Mihály vette át Nagy öröme volt a tsz-tagságnak, amikor a gép kiment a földre lucernát kaszálni ...

Rácz Józsefné

Különös természet az ember. Akad, aki vélt sérelmét évekig, évtizedekig képes
nyomorító teherként magán cipelni, mások, noha rajtuk a szűnni nem akaró
balsors, békében vannak a világgal. Rácz Józsefné az utóbbiak közé tartozik.
A Tanácsköztársaság évében, 1919-ben született és számára születési éve nem
egyszerűen két-két szám ismétlődése. Apja, a cseszneki kőfejtő, a világot
megváltoztatni akaró mesebeli hősként éllánya emlékezetében. Kommunista volt, a helyi direktórium tagja. Az apa múltja a család önként vállalt olyan öröksége, amely inkább gondot, nehézséget jelentett, mégis személyes sajátjukként ragaszkodtak hozzá. Megbélyegzést jelent a kommün bukása után, és ami érthetetlen: a felszabadulást követően a kétkedés bizalmatlansága kísérte a veterán harcos életútját.

Rácz Józsefné kilencgyerekes családban nőtt fel. A szegénység nem
felejthető emlékeként idézi, hogy amikor péklegények zsemlét árultak,

apjuk egyet vásárolt, azt felaprította, hadd jusson valamennyiüknek a
finomságból. Az apa képe ugyan már emberöltő óta (1958-ban) eltávozott közülük, nem halványuló emlék.

Szűkebb családi élete is tele van próbatétellel. Férje - ugyancsak 19-es
születésű - 16 éven át a dudari bányában dolgozott. Télen-nyáron gyalog tette meg a bányáig tartó 8 kilométeres utat. Az előzményt nehéz már kikutatni, mi volt a kiváltó, a tragikus tény az, hogy 1957-ben ágynak esett és 26 éven (l) át idegbénult, magatehetetlenül ápolásra szorult.  A termelőszövetkezet megalakulása - egy évvel apja halála után - különös érzelmi helyzetben találta Rácz Józsefnét. A szövetkezet apja régi nagy reménye volt. Olyan közösség, amely jólétet hoz az embereknek, és szinte családdá teszi egy-egy falu népét. Az élés kényszere is késztette és az a tudat is, hogy férje betegsége után rászállt a családfenntartó kötelessége. Tele bizakodással vállalta az anyós 3 holdjával, amit a közösbe vitt, a tsz-tagságot. Hetvenedik évében jár Rácz Józsefné, Ennyi idő alatt, temérdek terhet vállalva, elhasználódik az ember. Szíve rossz, lába  neki: tönkrementünk, Margit. Jó volt együtt lenni. Java erőnket a tsz-nek adtuk. - Büszkeség van a hangjában és nyoma sem annak, hogy sajnáltatná magát. Pedig már a lépés is fájdalmas számára.

Bakonyalja Tsz-ben úgy, mint sok más gazdaságban, a szövetkezeti munka nagy része a nőkre várt. Kötényükből kézzel szórták a műtrágyát, egész napi trágyateregetés után 0,8 munkaegységet írtak javukra, és szinte soha nem fogytak ki a kapálásból. - Gyertek el fejni, szólt Zsargó János agronómus az asszonyoknak, és ment a brigád Gombás Dezső pajtájába-
közös istálló hiányában - és fejte, természetesen kézzel, a bekötött teheneket.

Az asszonybrigád összetartó ereje a kiváló vezetőkészséggel megáldott Pogács Istvánné volt. Rácz Józsefné valósággal testvéri szóval említi a nevét és persze a többiekét is: Huszár Zsófi, Limpart Andrásné, Havasi Károlyné, Jankó Miklósné ... egyszerű brigád volt. Talán az otthon fekvő férj iránti nem szűnő gondja tette, hogy képes legyen elviselni, ami ráhárult, nótázás közben is kihallott Rácz Józsefné hangja. "Fiatalok voltunk."

Pedig a szerény kereset nem igazán indokolta a jókedvet. Fizetésüket kevéske terményben kapták. Idős korára is emlékezetes, amikor egy hónap kemény munka után először kaptak készpénzt. Nyolcvan forintot. Háztáji nélkül igen keserves lett volna az életük. Ha pénzben nem is, de értékben valóságos fordulatot jelentett a részesművelés bevezetése. A fárasztó fizikai munka nem változott, de a kapálás is könnyebben ment, hogy tudták: a cukorrépa-, a mák-, a krumpli- és a kukoricatermésből mennyi illeti őket.

Nem volt akkoriban olyan munkamegosztás, hogy növény termesztő , meg állattenyésztő. Reggel fej tek , napközben kapáltak, de ha szólt Zsargó Géza, a magtáros, nem győzi a munkát, akkor föl a padlásra, zsákkal vitték föl a vetőmagot. Az is emlékezetes marad Rácz Józsefné számára, amikor Németh Lajos agronómus azzal állt eléje: Baracskai Géza otthagyta a disznókat, etessétek meg ... Ez az etetés - Jankó Miklósnéval együtt - őt  éven át tartott. .. (Negyedszázadnál is több idő telt el azóta, Rácz Józsefné
mégis szükségét érzi, hogy magyarázólag hozzátegye: idős volt már akkor Baracskai Géza. Nem jószántából hagyta ott a disznókat. Nem győzte erővel ... )

Mennyi emlék! Amikor leégett aknászház ... Mentették a tsz kevéske vagyonát... Kedvére való munka volt a sertésekkel foglalkozni. Úgy bántak a kocákkal, hogy sok malacot neveljenek és kevés legyen az elhullás. Megbecsülték a jó munkát. Hogy megyei elsők lettek a hizlalásban, a kevés elhullással - akkoriban óriási pénzt kaptak. Tízezerrel jutalmazták munkájukat.

Az éveken át tartó gyalogmunka után, ahogy férje betegsége egyre nyomasztóbb lett, könnyítettek dolgán, tíz éven keresztül a tsz-irodát takarította. Fizetése ugyan alaposan megcsappant, de mégis valami megmagyarázhatatlan megelégedés fogta el, amikor 1977-ben - 58 éves ekkor- I700 forintban állapították meg nyugdíját. (Azóta 1988-ra 3490 forintra emelkedett ... )

A tsz, az asszonybrigád Rácz Józsefné számára több mint munkahely , az asszonyok társak a fáradozásban. Elégedettségét a közös élmény kíséri betegen is. Jó szívvel emlékezik, hogy hosszú-hosszú éveken át annak tagjaként a tsz vezetőségének felelősségében osztozott, és a nőtanács elnökeként mások gondját is magára vállalhatta. Úgy érzi, ha apjával megoszthatná gondolatait - elégedett lenne helytálló életével. Azt viszont fájlalja, hogy a máig összetartó asszonybrigádon túl mások a tsz-ből alig nyitják rá az ajtót. Ő pedig trombózisos lábával alig tehet néhány lépést. ..

Volt egyszer .... 

Volt egyszer egy KÖZÖSSÉGI KÖZÉRDEKŰ KALENDÁRIUM ebben a jó sorsra érdemes három községben. Létrejöttét Szalay Ferenc tanácselnök által vezérelt fejlesztési, pályázati kampány generálta. Erre figyeltek fel az Országos Közművelődési Központ munkatársai, akikhez minden anyag eljutott véleményezésre. Varga A Tamás, és Vercseg Ilona megkeresték a nagy pályázó tanácselnököt, aki partner volt egy társadalmi pezsgés beindításában. Ennek lett egyik terméke a Kalendárium.

 

A könyv széles társadalmi összefogással készült, amit jól bizonyít a készítők, segítők népes tábora.

Régi álmom, hogy a község dűlő neveiről egy leírást összeállítsak. Látom, tudom, kevés vagyok egyedül ennek a kis újságnak az elkészítéséhez, ezért segítségért fordultam az általános iskolásokhoz. Láss csodát, a gyerekek között még vannak, akik kaphatóak, képesek ilyen feladatokra. Az előkészítő munka során mondja Simon Laci, hiszen a Kalendáriumban jelent már meg ilyen. Megnéztem, valóban. Először most ebből idézek.  

ifj. Nagy Bálint:

Dűlőnevek Bakonyszentkirályon

MALOM-DŰLŐ:

A faluból kivezető út, a "malom út" a nagyberek-nagyrét irányába vezet. A 'kenderföldekkel szemben a "dudari patak" partján volt a vízimalom.

A folyó jobb partján túl ált egy tó, amely a malom tartalék vizeként szolgált. A tó partján építettek egy "fürdőházat", amely elmondás szerint még szerepelt a régi térképeken.

Az elnevezés valószínűleg ebből ered, hogy a faluból ide jártak fürödni az emberek. Jelenleg már csak egy földdel betemetett falmaradvány található a malom helyén.

KENDERFÖLDEK:  

A régi vízimalommal szemben lévő terület. Ezen a területen lehetett csak kendert termeszteni, amit a faluban mindjárt fonallá dolgoztak _

 KÁPOSZTÁSOK:

A faluból a malomi úttól jobbra lévő terület, ahol a falu lakossága káposztát termelte. 

FENEKETLEN TÓ:

A nevét valószínűleg onnét kapta, hogy valamikor egy olyan mély tó volt ott, hogy nem lehetett lelátni a fenekére. Jelenleg a hatalmas mélyedés megvan, de kb. délkeleti irányban a tsz-istálló felé eső része nyitott. Feltételezések szerint valaha a tó vize ezen. az oldalon kikezdte a partot, utat vágott magának, majd teljesen átszakította az oldalt, és a víz elfolytával a meder teljesen kiszáradt. Gyümölcsfák, bokrok találhat a kiszáradt mederben.

ifj. Nagy Bálint:

Földvár Bakonyszentkirály - Zörög - hegyen 

A letelepedett törzsek az őskorban a nomád törzsek rablótámadásai ellen kénytelenek voltak földből készített védősáncokkal, árkokkal megerősíteni otthonaikat. A honfoglalás során hazánk területén a magyarok is igen sok földvárat találtak a hegytetőkön, amelyet igyekeztek saját védelmi rendszerüknek megfelelően felhasználni és alkalmazni.

Jelenkori kutatások alapján régészeink megállapították, hogy a Bakonyszentkirály - Zörög - hegyen található földvár maradványai között késő bronzkori-kora vaskori leletek vannak.

A teraszos rendszerű földvár területéről előkerült cserépdarabok, csontszerszámok, bronz öntőminták, őrlőkő töredékek arról vallanak, hogy valamikor lakott 'település volt a hegy tetején.

A Zörög - hegyen végzett ásatások során olyan nagy számban találtak "tűzikutyákat", hogy ennek alapján feltételezhetjük: a földvár r nemcsak település, törzsi központ, de vallási élet központja is volt.

Mik is azok a tűzikutyák, kérdezhetnénk, mert a laikus ember számára ez az elnevezés egyúttal semmitmondó lehet, de a szakember szemével nézve érdekfeszítő régészeti leletnek számít. Vitatott a tűzikutyák pontos rendeltetése, de a leletek megtalálási körülményei alapján a következőket mondhatjuk el róluk: feltételezhető, hogy a tűzikutyák nyílt tűzhelyre helyezett edények feltámasztására, vagy égő fahasábok, fáklyák támasztására szolgáltak. Ezzel magyarázzák az előkerült leleteken látható átégett, füstös foltokat is.

A régészeti leletek értékelése közben a kutatók arra a feltételezésre jutottak, hogy a termékenységi kultusz is meghúzódik vallási háttérként. A tűzhelyeken és az ezek környékén fellelt tűzikutyák alapján úgy gondolják, hogy szerepet játszottak a házi, a családi életben is.

A Zörög - hegyen talált bronzrögök és bronz öntőminták 'alapján azt is megállapíthatjuk, hogy az itt élt elődök nem csupán a 'környékbeli földeket birtokolták, hanem kezükben tartották ,a bronzműhelyeket is, ahol a fém- eszközöket készítették.

A Zörög - tetőn már a múlt század második felében is végzett kutatást a bakonyszentlászlói katolikus pap, aki abban az időben csiszolt kőeszközöket, főleg trapéz alakú, ezenkívül nyéllyukas baltákat, dörzsölőköveket, vastokos vésőt gyűjtött. A földvárról is az ő híradása nyomán szereztünk először tudomást, mikor egy vassarkantyúról ír, amely az úgynevezett "sáncoknál" találtatott.

Irodalom:

• 1.Magyarország régészeti topográfiája. Akadémiai Kiadó 1977. A pápai és zirci város.
• 2.Kőszegi Frigyes: A történelem küszöbén. Kossuth Könyvkiadó, 1984.
• 3.Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Panoráma, 1984.

Dűlőnevek

Peng Mátyás Miklós és Tárkányi Klaudia gyűjtése.

(Dőlt betűvel Farkas Árpád kiegészítései.) 

Ezek a dűlő nevek azért jöttek létre, hogy így különböztessék meg a különböző földrészleteket.

1, Fehér kapu: Majálisokat szoktak ott rendezni. A domboldalba vágott feljáró fehér agyagos színe miatt. Csapó János szerint a felette lévő bekerített erdőbe egy fehér kapun át lehtett bemenni.

2, Pámostáli: Gyümölcsös volt ott.

3, Nagyberek: kerekdomb, a dombnak a tetejét nem művelték.

4, Hidegér: ez északi fekvésű terület, ezért ott hidegebb a levegő

5, Pintér árok: ott főzték ki az elpusztult állatokat. Olyan szakadékok vannak, hogy nem lehet megközelíteni géppel.

6, Köles föld: kölest termesztettek.

7, Csöngői dűlő: ott volt egy hangár a Zörög alatt, oda kivittek egy vitorlázó repülőt.

8, Csapás: arra terelték az állatokat

9, Feneketlen tó: ott áztatták a kendert.

10, Cseresznyés berek: volt ott egy legény, aki sok cseresznyét evett, és amikor vécéznie kellet, leült, és a helyén egy cseresznyefa nőt. Ligetes cseresznye fás terület volt, oda jártak a faluból cseresznyét szedni.

12, Határföld: Szentkirályhoz tartozó utolsó földrész.

13, Hidegér: ez északi fekvésű terület, ezért ott hidegebb a levegő.

14, Káposztás kert dűlő: Régen azon a területen, nem voltak házak, csak káposzta föld.

15, Hamuház: Ott porrá égett egy ház. Nádfedeles erdei lakóház volt.
16, Fenyős: Ott mindig fenyves erdő volt.

17, Sövény kút: Budapesti sörgyáras nevezte el, övé volt az a terület. Valószínűleg az intézőnek volt a kastély alatt egy kútja, amelynek sövény volt a kávája.
18, Cigány berek: ott pihentek meg a vándor cigányok.

19, Oszlopi dűlő: Bakonyoszlopi út mellett található terület.

20, Kishíd: Kisföldek voltak ott. Lovas kocsival járható fa  híd vezetett át az aranyos patakon, aminek akkor sokkal kisebb volt a medre a mostaninál.

21, Gombás völgy: mert az a terület Gombás nevezetű emberekké volt.
22, Pajtai tábla (Hajmás): hajmás pusztaiaknak volt ott egy nagy pajtájuk.

23, Öreg hegy: Ez volt a határ. (A környék egyik kiemelkedő pontja, legnagyobb dombja.)

24, Kis ajtó: be volt kerítve az a terület, és csak kisajtón lehetett bemenni.
25, Kerek völgy: kerek volt.

26, Rácvölgy: ennek a területnek a tulajdona Rác nevezetű volt.
27, Hajmás puszta: azon a területen nem éltek sokan. Hajmás patak mellett helyezkedik el.

28, Hajmási erdő: pusztáról nevezték el.

29, Bab hegy: Azon a területen csak babot termesztettek a parasztok. Esetleg a hegy alakja miatt.
30, Vékony árok: Volt ott egy kicsi patak.

31, Répás föld: ennek a területnek Répás nevezetű volt a tulajdonosa.
32, Tölösi fenyves: Vegyes erdő volt azon a területen.

33, Száraz rét: Az a terület csapadékmentes volt.

34, Hosszú irtás: Parasztok kiirtották a fákat azon a területen.

35, Határ földek: Varsányi határ szélén volt a Bakonyszentkirályi föld.
36, Erdő földek: Valamikor erdő volt azon a területen, de kiirtották a fákat.
37, Malom dűlő: Vízimalom működött ott.

38, Nagy rét: Mert nagy terültet volt, amelyet rétként, legelőként használtak).

39, Kenyeri rét: Volt ott egy téglagyár.

40, Büdös rét: Vizenyős terület.(büdös volt a bomló szerves anyagoktól)

41, Vizes bükk: Több forrás volt azon a területen. Második világháború után fegyvereket dobáltak bele a vizenyős mocsárba.

42, Kispáskum: kis terület volt. Legeltetésre használták.
43, Köves: Sziklás terület. Közepén van egy kőpad, ami művelhetetlen. Itt zuhant le 1978-ben egy növényvédős helikopter. A pilóta Bőke Gábor 26 éves fiatalember szörnyethalt.

A fenti dűlőnevek meghatározásában segítségünkre volt, Papp József, Hutter Bertalan, Pleszinger Károly, Németh Lajos.

Zsargó Máté és Zsargó Balázs gyűjtése

(Dőlt betűvel Farkas Árpád kiegészítései.) 

44, Nyíres: Nyír erdő volt ott. Jelenleg is nyírfák képezik a táblákat elválasztó sávot.

45, Köves: Nagyon köves volt a föld.

46, Kispáskom: Ott szokták legeltetni az állatokat.

47, Feneketlen tó: vizes, lápos terület, sok forrással.

48, Büdös rét: Büdös, fekete sáros rész.

49, Malomföld: Vizi malom volt ott, arról nevezték el.

50, Kenderföldek: Kendert termeltek ezen a területen.

51, Erdőföldek: Kivágták az erdőt, hogy szántó területet nyerjenek.

52, Zsellér földek: Földdel nem rendelkező zsellérek kaptám meg részes művelésre.

53, Hangár: hangár volt ott a repülők részére. Miközben nincs a területen leszállásra alkalmas terület. Peng Tamástól származó információ szerint, vitorlázó repülők voltak ott, amelyeket valamilyen csörlőzéssel emeltek a magasba. Így már érthető, a dombos területen hogyan tudtak felszállni a repülők.

Farkas Árpád kiegészítő gyűjtése

54. Ebédlátó: A földeken dolgozó férfiak, amikor leültek déli pihenőhöz, innét belátták a bakonyszentlászlói utat, amelyen az asszonyok hozták az ebédet.

55, Akasztó berek: A cseszneki várnak itt, a szomszédos cseszneki földön volt az akasztó helye.

56. Mészkemence föle: A tsz mészkemencéje működött a rendszerváltásig, az alatta lévő területen.

57. Szakaszos legelő: A tehenészeti telep elkészültekor ezen a területen teremtettek legelőt a szarvasmarhák részére. Akác cölöpökkel, szöges dróttal alakítottak ki szakaszokat, hogy biztosítani tudják a gyep sarjadását.  

Bakonyszentkirály, 2011. december 23.

                                                                              Farkas Árpád

 

 

KÖZSÉGÜNK ESEMÉNYEI 

Karácsony az iskolában

Már hagyománnyá vált az iskolában, hogy a téli szünet előtti utolsó tanítási napot a gyerekek ünnepléssel töltik. Régóta készítik már szorgos kezek a közös karácsonyfára a szebbnél szebb díszeket. Ezek azért is olyan kedvesek mindenki számára, mert nem csak saját kézügyességét mutathatja meg, hanem az együvé tartozás, a közösség összekovácsolásának eszközévé is válnak abban a pillanatban, amikor az osztályok tanulói egyenként az iskola karácsonyfájára akasztják.

A fadíszítést a karácsonyi műsorok megtekintése követi. Idén nemcsak a felső tagozatos ötödikesek, hanem a kicsi harmadikosok is hangulatos műsorral járultak hozzá az ünnep meghitt pillanatainak megteremtéséhez.

Természetesen az ünnep csúcspontját az ajándékozás jelentette, mert a karácsony valamennyi tanuló számára, nem csak a szeretetet, a meghittséget jelenti, hanem azt is, hogy valamilyen csekély ajándék lapul az iskola karácsonyfája alatt.

A közös ünneplést valamennyi osztályban egymás megajándékozása követte. Minek is örülhetnének azonban legjobban karácsonykor a gyerekek? Természetese a leesett hónak és annak, hogy másnap már nem kell korán felkelniük, iskolába jönniük, mert január 3-ig élvezhetik a téli szünet örömeit.

                                                                   Farkasné Ábrám Csilla

KÖZÉRDEKŰ HÍREK, KÖZLEMÉNYEK

VÉLEMÉNY

Anyakönyvi hírek:

Továbbra sem érkezett adat. Már nem is fog, talán büntibe kerültem. 

Anekdoták, viccek: 

Egy sofőr, vezetés közben meghall egy hangot: "Lassíts, mert különben el fogsz ütni két gyalogost!" A sofőr meglepődik, de lelassít. Fél perc múlva valóiban elé lép két gyalogos, de le tudott fékezni, így semmi baj nem történt.
Kis idő múlva megint hallja a hangot: "Térj át a másik sávba, mert itt be fog szakadni az úttest!" Áttér a másik sávba, a következő pillanatban a mellette haladó kocsi alatt beszakad az úttest.
-- Ki vagy Te, megmentőm?
-- Hát, én vagyok az őrangyalod.
-- Hol vagy most?
-- Pillangó képében itt vagyok a kesztyűtartóban.
Az ember benéz a kesztyűtartóba, tényleg ott van a pillangó, mire az ember ráförmed:
-- És hol a jó fenében voltál, mikor megnősültem???

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Az ifjú férj hazaér a munkából, és feleségét a konyhában találja.
Megkérdi:

-- Mit főzöl?
-- Még nem tudom. Ha ilyen híg marad, akkor krumplilevest, ha
sűrűbb lesz, akkor paprikás krumplit, ha viszont odaég, akkor sült
krumplit.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

A csúnyácska asszonyt hanyagolja a férje.
-- Mit tennél, ha egyszer, amikor hazajössz, egy idegen férfival találnál az ágyban? - kérdezi egy alkalommal az asszony a férjét. A férj eltöpreng, majd így válaszol:
-- Agyonverném a fehér botjával.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

-- A férjem minden este feldob egy forintot, hogy menjen-e
kocsmába vagy sem. Ha fej, akkor megy.
-- És ha írás?
-- Akkor még egyszer dob.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Apa fiával sétál a boltban, épp az óvszereknél tartanak. A gyerek
kézbe vesz egy 3 db-os csomagot és megkérdezi:
-- Apa, ez kiknek van?
-- Középiskolásoknak. Egy péntekre, egy szombatra, egy vasárnapra.
A srác kivesz egy 6 db-ost:

-- És ez kinek van?
-- Ez fiam, egyetemistáknak. Kettő péntekre, kettő szombatra, kettő vasár-napra.
A srác talál egy 12 db-ost, kérdés ugyanaz:
-- Ez kinek van?:
-- Ez fiam, házasembereknek. Egy januárra, egy februárra stb... 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

-- Tegnap összevesztem a feleségemmel egy kis félreértésen.
-- Milyen félreértésen?
-- Azt mondta, lemehetek a kocsmába és ihatok egyet, de kilencre legyek ott-hon!
-- ???
-- Én meg kilencet ittam, és egyre értem haza.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Az egyszeri parasztlegény bemegy a kupiba. Kérdezi tőle a madám:
-- Aztán értesz-e a szerelemhez, te legény?
-- Hogy értek-e? Két éve magamévá tettem egy medvét, azóta nekem
gyűjti a mézet!

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
A kannibál család cigányt akar sütni nyárson. A két kannibál szülő
elmegy és rábízzák a cigányt a kicsire, hogy forgassa a tűzőn szép
lassan.
Mikor jönnek haza látják, hogy a kicsi nagyon gyorsan forgatja a
cigányt.
Kérdik tőle:
-- Fiam, miért nem forgatod lassan, ahogy mondtuk?
-- Mert mikor lassan forgattam, akkor az aljáról lopta a krumplit!

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
-- Doktor úr, segítsen rajtam, erős hasmenésem van!
-- Citrommal próbálkozott már?
-- Persze, de ha kiveszem, ismét hasmenésem van!

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Liberális anyukák sétálnak, egymás mellett tolják a gyerekkocsikat. Az egyik megkérdezi a másiktól:
-- Mondd, neked mid van? Fiad vagy lányod?
-- Majd eldönti ő maga, ha felnő.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Az állatorvos megkéri az asszisztensét, hogy adjon be hashajtót aRárónak.
Elmagyarázza, mi a teendő:
-- Dugjon be egy csövet a ló szájába, tegye be a tablettát a csőbe, és fújjon be-le jó erősen, így a gyógyszer a ló nyelőcsövébe kerül.
Fél óra múlva kérdi az asszisztenst:
-- Na, hat már a hashajtó?
-- Igen, de sajnos a ló fújt először.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Télapó a szokásos éjjeli csomagosztogatása közben leereszkedik az egyik kéményen. A ház úrnője a kandallóval szemben, anyaszült meztelenül és terpeszben, az igazak álmát alussza. A télapó erre
a látványra ereszkedik le. Egy ideig csak nézi-nézi, majd halkan megszólal:
-- Uramisten. Ha megteszem azt, amit gondolok, elkárhozok és soha többé nem lehetek Télapó. Ha viszont nem, akkor nem férek vissza a kéményen...

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Férfi odalép egy fagyizó nőhöz:

-- Nem szeretném ha félreértene, de nyalhatnék egyet? Nő nyújtja a fagyit...
A férfi felsóhajt:
-- Félreértett...

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Egy nő elviszi a macskáját az állatorvoshoz, mert úgy veszi észre, hogy az állat rosszul hall. Az orvos megállapítja, hogy a macska fülét benőtte a szőr, ezért nem hall rendesen. Azt tanácsolja a nőnek, hogy vegyen a gyógyszertárban szőrtelenítőt, azzal kenje be a macska fülét. A nő bemegy a gyógyszertárba és kéri a szőrtelenítőt.
A gyógyszerész odaadja és közben elmondja a tudnivalókat:
-- Ha a hónalján használja, utána két napig ne használjon dezodort!
-- Nem a hónaljamra kell - mondja a nő.
-- Ha a lábáról szedi le a szőrt, akkor két napig ne hordjon harisnyát! - adja a tanácsait a gyógyszerész.
-- Nem a lábamra kell - mondja a nő türelmetlenül.
-- A cicusomnak viszem.
-- Ó... ez esetben két napig ne üljön biciklire...

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
A 84 éves Mari néni randevúzik a 90 éves Pista bácsival. Amikor a néni haza-ér, a lánya kérdezi:
-- Na, milyen volt?
-- Á, ne is mondd! Háromszor vágtam pofon az öreget!
-- Miért, olyan mohó volt?
-- Dehogyis, azt hittem, meghalt...

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Jósnő bámulja a kristálygömböt és mondja a kuncsaftnak:
-- Látom, hogy két gyereke van.
-- Azt maga csak hiszi. Összetörheti a gömbjét, mert nekem három gyerekem van!
-- Azt maga csak hiszi..., uram!

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Egy srác bemászik az idős néni kertjébe, és buzgón dézsmálja a gyümölcsöt, mikor az öregasszony megjelenik vadászpuskával a kezében.
-- Gondolom most meg fog erőszakolni, fiatalember?
-- Ááá dehogy, hova tetszik gondolni...
-- Pedig muszáj lesz.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
-- Drágám, mindjárt itt vannak a vendégek, tedd el a gyerekbiciklit az előszobából!
-- Na de szívem, hát Lakatosék nem lopnak!
-- Tudom. Csak nehogy felismerjék...

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Cigányt felveszik a fűszerraktárba őrnek. Két nap múlva észreveszik, hogy eltűnt két zsák feketebors.
-- Te cigány! Tegnapelőtt még két zsákkal több volt!
-- Hát megették az egerek!
-- De a bors az nagyon csíp!
-- Esküszöm sírtak, de ették! 

Sportesemények

Közélet, 2011.december                                                                                                                                                  Szerkesztő: Farkas Árpád

Oldal: Váralja tört. 2011. december
K ö z é l e t - © 2008 - 2024 - szentkiralyikozelet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat